A hírnéven és dicsőségen túl nincs semmi! E kettő a lélek két legszentebb, legemelkedettebb vágya, mivel bennük rejlik a halhatatlanságra irányuló törekvés, az összes lényegéből adódó korlát transzcendenciája; az a szenvedély, mely magukat a halhatatlan isteneket is mozgatja!

Kapcsolódó idézetek

1. A szellem szépsége csodálatot, a léleké tiszteletet, a testé pedig szerelmet ébreszt. A tisztelet és a csodálat mértékletes; csak a szerelem szertelen. Bernard le Bovier de Fontenelle
2. Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bûnt.
3. Minden dicsőségnél, minden tehetségnél többet ér: szeretni. Nem az, hogy az embert szeretik, hanem az, hogy az ember szerethet! (...) Szeretni valakit, felolvadni benne, érte élni, vele élni, vágyódni, vágyódni utána: ez az élet értelme! Jászai Mari
4. A dicsőség mindennél nagyobb, és csakis a dicsőséget tûzheted ki célodul, különben el fogsz bukni a harcban, hiába adod bele mindened. Nem lehet nem harcolni, nem szenvedni, nem belehalni. Kilian Jornet
5. Két isteni tulajdonság van bennünk. A Titok és a Fény. A Titok: lelkünk mélye. A Fény pedig értelmünk fénye, amely megcsillantja a felszínt. Megcsillantja, de egyetlen pillanatra sem tárja fel a titok legmélyét. Müller Péter
6. Aminthogy az ember kettőből, úgymint testből és lélekből áll: úgy vagyon testi, világi, a testtel vagy világi élettel együttjáró és ugyanazzal együtt elmúló becsület, hírnév; és lelki, állandó, és valamint a lélek, úgy ez is halhatatlan.
7. Mire vágyhat még egy ember, aki a születésétől fogva megkapott mindent? Ugyan mi másra, mint a dicsőségre. John Kampfner
8. Két dolog tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel és csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem. Immanuel Kant
9. Mi mindent nem gondoltak és írtak a lélekről, s mindennek a spekulálásnak mégsem volt más alapja vagy célja, mint a halhatatlanság utáni vágy kielégítése. Mert a sok beszédnek rövid értelme végül mindig az volt: tehát a lélek halhatatlan. Ludwig Feuerbach
10. Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerû, ilyen embertelen a szenvedély? S talán nem is szól személynek, csak a vágynak? Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz? Márai Sándor