A horizont ma ködökbe vesző, s a nagy világ egyetlen csöndes hómező.

Kapcsolódó idézetek

1. Kint ólomszürke, felhős az ég, kevés a fény. Az évszakhoz képest enyhe az idő, olvad. És mindjobban kiütközik a világ piszka a hó alól. Oravecz Imre
2. Nincs senki odafent, a felhők fölött. Csak a jéghideg, szomorú valóság vesz körbe minket.
3. Fekete a nap a dombok között, a folyó fehér áramlása néma. Egy fuvallat bőröd képét rajzolja üveges szememre, hallójáratomban lélegzeted.
4. Egyetlen hajszálnak is van árnyéka.
5. Most tél van, és csend, és hó, és halál. Vörösmarty Mihály
6. Sötét fenn az ég, fény sehol sem ég, az arcomra álmos köd szitál; Süket, sûrû csönd, némaság köszönt, és senki nincs, ki fénylő jelet gyújtson az éjszakán.
7. Semmi sem csöndesebb a hónál. Csöndes, mint a szívem.
8. Örömtelenség, hó és csönd köröttem, határtalan. Olyan vagyok, mint téli fa az erdőn, madártalan. Kosztolányi Dezső
9. Szemesnek áll a világ.
10. Az idő. Sima, sötét és csendes. Mint egy mélyen megbúvó vágyakozás. Cecilie Enger