Fekete a nap a dombok között, a folyó fehér áramlása néma. Egy fuvallat bőröd képét rajzolja üveges szememre, hallójáratomban lélegzeted.

💛 Szerelem 🕊️ Búcsú az élettől

Kapcsolódó idézetek

Az idő. Sima, sötét és csendes. Mint egy mélyen megbúvó vágyakozás. Cecilie Enger
Ma fáj kinézni. Köd az ablakon. A szó nekem ma durva, színtelen. Karomra hajtom álmodó fejem, S a némaság meséit hallgatom. Sík Sándor
Elvesztettem a célomat: tiszta köd itt minden. Köd és homály. Úgy érzem magam, mint egy hegymászó, aki a sziklafalon lógva nem lát mást, mint ami közvetlenül az orra előtt van, és nem tudja kivenni már a hegy tetejét, a csúcsot, a célt. Fabio Volo
A horizont ma ködökbe vesző, s a nagy világ egyetlen csöndes hómező. Dsida Jenő
Vigasztaló semmiségek. A víz, a lélegzés, az esti esők. Õket is csak az ismeri, aki magányos. Erich Maria Remarque
Az arcodat már álmomban se látom; a messzeség homálya elfedett, de érezlek, ha szél borong a fákon, s az éjtől visszakérem lelkedet.
Köd öleli át az erdő kopasz fáit. Nélküled alszom.
Kristályos levegő-ár füröszti álom-tested s felém sodorja lassan, míg átkarolhatom. Ahogy fenyőfák tartják ágaikkal a csendet, köd-alakod köré úgy fonódna most karom.
Örömtelenség, hó és csönd köröttem, határtalan. Olyan vagyok, mint téli fa az erdőn, madártalan. Kosztolányi Dezső
A nő szelid, csöndes magányban Családi érzelmeknek él. Merengve jár, fák közt, az árnyban; Szép arcza így marad fehér. Reviczky Gyula