A hősöket a legkülönbözőbb okok miatt tiszteljük. Van, akit a merészségéért. Van, akit a bátorságáért. Van, akit a jóságáért. De rajongásunk oka leginkább az, hogy szívünk mélyén mind arról álmodunk, hogy egyszer minket is megment valaki. Na persze, ha a sors nem hoz össze a megfelelő hőssel, kénytelenek vagyunk mi magunk megmenteni magunkat.

Kapcsolódó idézetek

1. Hiszem, hogy mindannyiunkban rejtőzik egy hős, aki tartást, becsületet és erőt ad, hogy végül büszkén halhassunk meg. Igaz, néha előfordul, hogy oda a remény, és le kell mondanunk a céljainkról. Még az álmainkról is.
2. Minden gyerek arról álmodik, hogy egyszer szuperhős lesz és embereket ment. De egyikük sem gondol arra, hogy milyen egy hős, mikor nem másokon segít. Az igazság az, hogy olyan, mint a többiek, ugyanúgy bánthatják, ugyanúgy szeret, ugyanúgy vágyakozik, remél és fél, és ugyanúgy szüksége van másokra, akikre támaszkodhat.
3. Nem minden hős hord álarcot, néhányan a legegyszerûbb módszerekkel válnak azzá, azzal, hogy számíthatunk rájuk, vagy hogy tudatják velünk, hogy hisznek bennünk. Ha tényleg hős vagyok, akkor nem a gyorsaságom miatt, hanem mert megtanultam másoktól, hogyan legyek az.
4. Kézenfekvőnek látszik, hogy amikor az ember elkezd olvasni egy mesét, a hőssel azonosul... ez lenne a természetes, hiszen saját tudati világunkban mindannyian hősök vagyunk, vagy legalábbis lehetnénk. Ha ez még sincs így, máris előkerült egy súlyos problémánk: a modern ember megfeledkezett arról, hogy tulajdonképpen hős is lehetne. Ez a lehetőség ugyanis nem csak néhány kiválasztott előtt áll nyitva, hanem elvileg mindannyian élhetnénk sokkal nagyszerûbb és nemesebb életet is, mint amelybe felnőtt pályafutásunk többnyire torkollik.
5. Egy hős csak bátor és félelmet nem ismerő lehet. Félni mi magunk is tudunk. Így hát kizárólag olyan személyeket nevezünk ki hősöknek, akik képesek elrejteni félelmüket, vagy pedig nincs elég fantáziájuk ahhoz, hogy felismerjék a veszélyt. Mihelyt hőssé léptetnek elő valakit, úgy ragad rá a rettenthetetlenség híre, mint kutyaszar a cipőtalpra. A hírnév hordozója hamarosan nem is érzi a bûzt, és lassan hinni kezd saját hősiességében. Rafael Seligmann
6. Hősnek lenni azt jelenti, hogy nehéz választásokat kell tennünk és áldozatokat kell hoznunk. Az ember csak akkor tud jól megfelelni, ha a bátorság ujja hívogatja. Ruta Sepetys
7. Van, ki büszke rá, hogy ember, másnak pénz és hírnév kell. Kit a mûvészet és a tudás vonz, mást a kaland, hogy hős legyen. Michael Kunze
8. Oka van annak, hogy az emberek miért mondják, hogy ne reméljünk túl sokat. Senki sem akarja látni hogy valaki, akivel törődik, csalódott legyen. Ösztönösen úgy teszünk, hogy megvédjük a sajátunkat a sérüléstől és minden tőlünk telhetőt megtegyünk azokért, akiket szeretünk. Elsősorban azért vannak elvárásaink, hogy a legjobbat célozzuk meg, mert ha szeretsz valakit, nincs olyan, amit el ne érhetnél.
9. Egy ponton talán elfogadjuk, hogy az álom rémálommá vált. Azt mondjuk magunknak, hogy a valóság jobb. Meggyőzzük magunkat, hogy jobb, ha nem álmodunk egyáltalán. De a legerősebbek közülünk, a legmeghatározóbbak, kitartanak az álmaik mellett. Vagy egy új álom előtt találjuk magunkat, amire nem is számítottunk, és felébredve minden ellenére reményt érzünk. És ha szerencsések vagyunk, ráébredünk, minden ellenére, az életünk ellenére, az igazi álom az, hogy képesek vagyunk álmodni.
10. Amikor lemondunk valamiről, ami nagyon fontos nekünk, abban reménykedünk, hogy az univerzum majd megjutalmaz minket önzetlen tettünkért. Habár nem mindig a sors jutalmaz meg minket. Néha előfordul, hogy a közelünkben lévők teszik. Ha szeretsz valakit, szabadítsd fel!