Ugrás a tartalomra
Kézenfekvőnek látszik, hogy amikor az ember elkezd olvasni egy mesét, a hőssel azonosul... ez lenne a természetes, hiszen saját tudati világunkban mindannyian hősök vagyunk, vagy legalábbis lehetnénk. Ha ez még sincs így, máris előkerült egy súlyos problémánk: a modern ember megfeledkezett arról, hogy tulajdonképpen hős is lehetne. Ez a lehetőség ugyanis nem csak néhány kiválasztott előtt áll nyitva, hanem elvileg mindannyian élhetnénk sokkal nagyszerûbb és nemesebb életet is, mint amelybe felnőtt pályafutásunk többnyire torkollik.
Kapcsolódó idézetek
-
A hősiesség az elmében kezdődik, a képzeletben, azzal, hogy elhiszem, én is lehetek hős. Aztán minden nap adott a lehetőség, hogy elgondolkodjak, mit tehetek azért, hogy ma valaki különlegesnek érezze magát, egy bók, egy kézfogás, bármi lehet bármilyen élethelyzetben, bárkivel a kollégáktól kezdve mindazokig, akikkel az utcán találkozom.
Philip Zimbardo
-
Minden gyerek arról álmodik, hogy egyszer szuperhős lesz és embereket ment. De egyikük sem gondol arra, hogy milyen egy hős, mikor nem másokon segít. Az igazság az, hogy olyan, mint a többiek, ugyanúgy bánthatják, ugyanúgy szeret, ugyanúgy vágyakozik, remél és fél, és ugyanúgy szüksége van másokra, akikre támaszkodhat.
-
A hősöket a legkülönbözőbb okok miatt tiszteljük. Van, akit a merészségéért. Van, akit a bátorságáért. Van, akit a jóságáért. De rajongásunk oka leginkább az, hogy szívünk mélyén mind arról álmodunk, hogy egyszer minket is megment valaki. Na persze, ha a sors nem hoz össze a megfelelő hőssel, kénytelenek vagyunk mi magunk megmenteni magunkat.
-
A hős nem tökéletes. Nem lenne egyetlen hősünk se, ha ez lenne a mérce. Mindnyájan követünk el hibákat, de ezek nem érvénytelenítik mindazt, amivel az életünk során hozzájárultunk mások életéhez. A hősiesség nem tökéletesség, hanem emberségesség.
Tony Robbins
-
Hiszem, hogy mindannyiunkban rejtőzik egy hős, aki tartást, becsületet és erőt ad, hogy végül büszkén halhassunk meg. Igaz, néha előfordul, hogy oda a remény, és le kell mondanunk a céljainkról. Még az álmainkról is.
-
Miközben önmagunkat kutatjuk, rátalálunk magunkban valami újra. Valami rejtett dolog megmutatkozik, amiről addig sejtelmünk sem volt. Valami, ami meglep minket, ám a felfedezésünk napján felmerül a kérdés is, miféle emberek vagyunk? Vajon a hős, vagy a bennünk bujkáló gonosz győzedelmeskedik végül?
-
Nem minden hős hord álarcot, néhányan a legegyszerûbb módszerekkel válnak azzá, azzal, hogy számíthatunk rájuk, vagy hogy tudatják velünk, hogy hisznek bennünk. Ha tényleg hős vagyok, akkor nem a gyorsaságom miatt, hanem mert megtanultam másoktól, hogyan legyek az.
-
Életünk - még a legfontosabb eseményei is - alapjában véve esetleges, a történetek csak úgy megtörténnek velünk, nem mi éljük az életünket, hanem az leél minket. Nekünk pedig az lenne a dolgunk, hogy ezt nem venni túlságosan tragikusan, hanem csak lazán. Ne próbáljunk hősök lenni, nem olyan világot élünk.
-
Mindnyájan hihetetlen képességekkel rendelkezünk, amelyek csak arra várnak, hogy felébresszük őket. Nem arról beszélek, hogy valaki képes-e repülni, vastag vaspáncélt létrehozni, vagy szeméből lézersugarakat lövellni, hanem a valós életnek megfelelő olyan gyakorlati képességekről, mint a szuperszonikus sebességû könyvolvasás, a pengeéles memória, a lézerpontosságú figyelem-összpontosítás, a határtalan kreativitás, a tiszta gondolkodás, a figyelmesség, a pozitív lelki beállítottság, és a többi. Ilyen-olyan módon mindnyájan szuperhősök vagyunk.
Jim Kwik
-
A világ dicsősége múlandó, és nem az alapján kell mérni az életünket, hanem aszerint, hogy milyen döntéseket hozunk a személyes történetünk követéséről, az utópiánkban való hitünkről és az álmainkért való harcról. Mindannyian a saját életünk főhősei vagyunk, és sokszor a névtelen hősök hagyják a legnagyobb nyomot.
Paulo Coelho