A hús gyönyöre nem növekszik, ha egyszer a nélkülözés okozta fájdalmat kiküszöböltük, hanem csupán változatossá tehető; a lelki gyönyörûség határát viszont azoknak a megoldása adja, melyek az elme számára a legnagyobb félelmeket szoktak okozni.

Kapcsolódó idézetek

1. A könyv számos kellemes meglepetést tar­togat annak, aki tud válogatni. Csakhogy nincsen öröm - üröm nélkül. Mint a többi élvezetnek, ennek is megvannak a (nagyon is bántó) hátulütői: a lélek erőre kap ál­tala; ám ezalatt a test (...) tétlen marad, senyved, szomorkodik. Michel de Montaigne
2. A testi gyönyör érzéki élmény, éppen úgy, mint a tiszta szemlélet, vagy a tiszta érzés, amellyel egy szép gyümölcs tölti el a nyelvet; nagy, véghetetlen tapasztalatunk ez, és tudást nyújt a világról, minden tudás teljességét és színe-javát. És nem az a rossz, hogy elfogadjuk - az a baj, hogy úgyszólván mindenki visszaél vele, elpazarolja, élete fáradt perceiben izgatószerül és szórakozásul használja fel, s nem erőgyûjtésül a legmagasabb feszültség pillanataihoz. Hiszen az emberek még az evésből is valami mást csináltak: az egyik oldalon ínség, a másikon bőség tette zavarossá ennek a szükségletnek a tisztaságát, és ugyanilyen szomorúvá vált minden mély és egyszerû létszükséglet, amelyben az élet megújul. De az egyes ember a maga számára megtisztíthatja, és élhet tisztán. Rainer Maria Rilke
3. Jó az, ha a szerencsétlen ember megbékél sorsával, de annak számára, akit a bûntudat kínoz, nem létezik békesség. A lelkifurdalás kínjai megmérgezik még azt a gyönyörûséget is, amit az ember olykor a mértéktelen fájdalomban lelhet. Mary Shelley
4. A testet meg lehet ölni, (...) de ha a lelkünket ölik meg, semmi sem mulasztja el a fájdalmat. Charles Martin
5. A nagy lélek olykor nem a fájdalomtól rémül meg, hanem attól, hogy elmúlik a fájdalom. Osztályrészünk ugyan nem a kimeríthetetlen boldogság, de a hosszú szenvedésünk legalább sorssá állna össze. Ám nem így történik, és egyszer legkeservesebb kínjaink is megszakadnak. Egy reggel, a reményvesztettség hosszú napjai után, elfojthatatlan életvágyunk jelzi, hogy minden véget ért, a szenvedésnek sincs több értelme, mint a boldogságnak. Albert Camus
6. Az öröm sose nő túl az egyénen; a fájdalom szinte mindig. Mit ment a helyzeten, hogy a fájdalmakat is túl lehet élni? Hogy az epegörcsön segíteni lehet, a féltékenységet pedig ki lehet heverni? A kínlódás pillanataiban semmit. Aki mégis vigaszt talál reménykedő magyarázatokban, a fájdalmat csak egyetlen tartozékától fosztja meg: az időtől. A tartósságától, de nem a lényegétől. Csoóri Sándor
7. A szenvedés fenyegetése nélkül nem tapasztalhatjuk meg a valódi boldogságot sem. A legtöbb, ami jut, az a kellemes. Neal Shusterman
8. A lélek fájdalma nem lehet oly erős, hogy ne találna valamilyen reményre a testben. Ha jobb reményre nem talál, akkor abban mindig megkapaszkodhatik, hogy önkezével veszi végét a testi létezésnek, s ez majd a lelki szenvedés végét jelenti. A testi fájdalomban a bennünket megillető helyre kerülünk a világegyetemben: a forrón pihegő lélek érezheti, milyen fagyosak és lelketlenek vele szemben a mindenek. Nádas Péter
9. A legnagyobb gyönyörûség nem a birtoklás, hanem a vágyakozás. Az el nem illanó gyönyör, az örökké tartó üdvösség csak akkor a maguké, ha a vágyakozásuk tárgya el nem érhető.
10. A szenvedés csökkentése érdekében meg kell különböztetni a fájdalmat magát attól a fájdalomtól, amit mi okozunk csupán azzal, hogy rá gondolunk. A félelem, a düh, a bûntudat, a magány és reménytelenség mind olyan érzelmi reakciók, amelyek képesek felerősíteni a szenvedést. Buddha