Ugrás a tartalomra
A járványhelyzet kihozta az összes gondolkodási, érvelési hibát az emberekből egyéni és közösségi szinten, aminek nem lett volna szabad megtörténnie egy egészségesen mûködő 21. századi társadalomban. Az addig rendben van, hogy az információ hiánya fontos eleme lehet a téves álláspontok kialakulásának, de láthatóan a helyes információk megléte és hozzáférhetősége nem garancia a megfelelő gondolkodásra. Sőt, a helyes információkat és az arra épülő érvelést egyszerûen lemossa a prekoncepciókra, gondolkodási és érvelési hibákra épülő narratíva. Egyszerûen az az üzenet győz, ami egyszerûbb és az adott személynek érzelmileg (!) jobban megfogható.
Kapcsolódó idézetek
-
Az ember ösztönösen felejt, a járvány elmúltával azt gondolja, úrrá lett fölötte, az alapvető társadalmi, gazdasági, kulturális szerkezetek pedig némi zökkenőt követően a bevált gyakorlat szerint mûködnek majd tovább. A világon végigsöprő, meglepetésszerû esemény élménye nem elég, hogy az ember ilyen rövid idő alatt átértékelje egzisztenciális kilátásait - gondolkodása továbbra is megmarad élete megszokott koordinátái között.
Bodor Ádám
-
A világjárvány már az elején, a kitörésének eltitkolásakor mindenütt a hazugság járványa lett. Egy-két szerencsésebb ország becsületes elitjének kivételével azóta is hazudoznak világszerte. Ilyen-olyan riadt, ideig-óráig célszerûnek tûnő pótcselekvések eredményeként, szándékosan vagy szándéktalanul könnyedén irthatnak ki százmilliókat. Amit az Emberi Jogok Nyilatkozata óta nagy nehezen felépítettek az eleink, a XX. században is szépen rombolgatták, most pedig végleg lerombolhatják. Aki túléli, tapasztalni fogja, milyen a technikailag fejlett középkor.
Spiró György
-
Onnantól kezdve, hogy az információ nem a közérdek felől fogalmazódik meg, tehát nem az a gondolkodásnak a legfontosabb kérdése, hogy mi az, amit tényleg muszáj megnézned ma ahhoz, hogy képben legyél a világban, hanem az, hogy mi az, amivel meg tudom nyerni fél órára a figyelmedet, mert kell a nézettségem, az egy radikális váltás a hírkészítésben, a televíziózásban és így tovább. (...) Ez a kényszer minden szereplőt, aki benne van, abba fog tolni, hogy egyszerûsítsen, egynemûsítsen, szenzációhajhász legyen stb. Nem azért, mert morálisan alávaló. Nem azért, mert morálisan adott esetben azonosulna ezzel, hanem mert ez a kényszer sokkal erősebb, mint a morális meggyőződés, mert ez a kényszer mindig erősebb a kapitalista rendszerben, mint bármilyen belső, morális meggyőződés.
-
A koronavírus-járvány (...) részben attól válik "kemény dió"-vá, hogy mi magunk tesszük azzá. Állunk körülötte, és nem tudjuk eldönteni, honnan üssük, mennyire üssük, vagy üssük-e egyáltalán. Mindez a rövid távú és a hosszú távú költségek észszerû összevetésének elmaradásából következik. Egy rövid távra fókuszáló szemléletből, amelynek alapja lehet egyes szereplők személyes érdeke - például a választásokat négy (és nem negyven) éven belül újra megnyerni remélő, hatalomban lévő politikusoké vagy a részvényeseiknek az év végén vonzó osztalékot fizetni remélő vállalati menedzsmenteké. Ezek a szükségképpen rövid távra tervező szereplők esetenként meghatározók lehetnek, de az igazi problémát az emberi gondolkodás alapvető zavara jelenti, vagyis az, hogy nem tudjuk elképzelni a hosszabb távon felhalmozódó költségeket, és nem látjuk be, hogy ezek idővel összehasonlíthatatlanul nagyobbak lehetnek az eredményes cselekvés költségeinél.
-
A járványhelyzet eddig nagy próbatétel, az egyéni és közösségi reakciók eltérők. Sokakban növekszik a szorongás, a kiszolgáltatottság és a kilátástalanság érzése, s ezek a szorongások tovább rombolhatják a társadalom szövetét. Bezárkózás, bûnbakképzés, félelem az idegenektől - gyakran szembesülünk azokkal a konkrét történetekkel, amelyek arra utalnak, hogy a karantén láthatatlan falakat emelt közénk, s ezeket a falakat nehéz lesz lebontani. Ugyanakkor számtalan olyan kezdeményezéssel is találkozunk, amelyek megmutatják a szolidaritás és az önzetlenség erejét.
Kiss Tibor Noé
-
Életválságokban elkerülhetetlenné válik gondolkodásunk tüzetes, önbecsapásoktól mentes vizsgálata. Sokszor kiderül, hogy a valóság téves érzékelése, a valósággal való kapcsolat elveszítése, egy hosszú ideje fennálló, megoldatlan lelki probléma vagy az érzelmi mérgekkel való telítődés vezetett a válság kialakulásához.
Boldizsár Ildikó
-
Azok a tünetek, amelyekkel manapság az emberiség szembenéz, a korábbinál hevesebb viharok, hőhullámok, hatalmas erdőtüzek és maga a Covid-járvány is, az előttünk élő két-három-négy generáció tevékenységének, életmódjának egyenes következménye. Amit már nem tudunk semmissé tenni, visszacsinálni. A feladatokat, amelyek mindebből következnek, a mi nemzedékünknek kell megoldania. Nincs más választásunk, és a jó hír, hogy ez ma még igenis lehetséges. De sajnos badarság lenne azt hinni, hogy ha holnaptól mindenki elektromos autóval jár, és szelektíven gyûjti a hulladékot, akkor minden megoldódik. Nem lesz ilyen könnyû. Már elindult a lavina, és nekünk úgy kell helytállnunk, hogy az körülöttünk zúdul lefelé.
Kemenesi Gábor
-
A tudomány azon igyekezett, hogy az embereket felnőtteknek szóló információval lássa el: megmagyarázza, hogy mi ez a vírus, hogyan mûködik, milyen törvényszerûségek alapján terjed a járvány, mi várhat ránk. Aztán ahogyan a politika erőterébe kerültek ezek az információk, eltorzultak, elgörbült az egész tájékoztatás. A média pedig nálunk nem alkalmas arra, hogy kiegyenesítse.
Kemenesi Gábor
-
Az emberiség nagy része igényli, hogy legyen napi szörnyülködnivalója. Akinek már nem elég valamelyik bulvárlap, az megkaphatja a napi hazugság- és félelemadagját intellektuális csatornákon is. Semmit nem lehet ma elvárni az emberek egy részétől, mert nincs közös szellemi minimum. Megszûntek a közösségek, megszûnt a közös nyelv, mert elveszett a kapcsolatunk a létezés szakrális alapjával. A szellemi gyökérzetet kirántották alólunk, mi meg nézünk ártatlanul, mint akik nem tehetnek a dologról. A hiányokkal terhelt helyzet ellen az ember csak úgy védekezhet, hogy a valóság és az igazság közül az utóbbit választja. Ezzel kiröhögi a valóságként parádézó látszatot.
Kovács Ákos
-
A járvány átpolitizálása a világ szinte minden országának belpolitikájában bekövetkezett valamilyen mértékben. Egy járvány ugyanis a természetéből adódóan komplex kihívás, amely érdekeket ütköztet. Az átpolitizálódás olyannyira elkerülhetetlen, hogy érdemes inkább úgy fogalmazni: az átpolitizáltság adott. Az egyes járványügyi és egyéb intézkedésekről szóló vitákban magától értetődően van jelen a saját elképzeléseit védő, az ellenzéktől tiszteletteljes csöndet elváró kormányzat és a kritizáló, olykor minden egyes tüsszentésért a kormányzatot hibáztató ellenzék konfliktusa.