Ugrás a tartalomra
A járvány átpolitizálása a világ szinte minden országának belpolitikájában bekövetkezett valamilyen mértékben. Egy járvány ugyanis a természetéből adódóan komplex kihívás, amely érdekeket ütköztet. Az átpolitizálódás olyannyira elkerülhetetlen, hogy érdemes inkább úgy fogalmazni: az átpolitizáltság adott. Az egyes járványügyi és egyéb intézkedésekről szóló vitákban magától értetődően van jelen a saját elképzeléseit védő, az ellenzéktől tiszteletteljes csöndet elváró kormányzat és a kritizáló, olykor minden egyes tüsszentésért a kormányzatot hibáztató ellenzék konfliktusa.
Kapcsolódó idézetek
-
A járványügyi válaszadás soha nem mentes a politikai kalkulációktól. Mindig is a "lehetségesnek" az adott politikai rendszer közegében megvont/megvonható határai között megy végbe.
-
A Covid valójában a jövő járványaira figyelmeztet, arra, hogy a probléma sokkal összetettebb, mint valaha gondoltuk. Fel kell készülnünk az esetleges következő járványokra. Például úgy, hogy elkezdünk olyan politikai vezetőket választani, akik számára nem csupán saját újraválasztásuk a fontos, nem csak rövid távra készítenek terveket, és nem csak politikai szövegként használják, hogy a fiainknak meg az unokáinknak legyen meg minden, ami nekünk is van, hanem valóban ebbe az irányba mennek. Tudom, ez idealizmus, és sejtem, hogy nehezen kivitelezhető, de a fennmaradásunk függ ettől.
Kemenesi Gábor
-
Akár vírusokról, veszekedő szomszédokról, sportcsapatokról, politikai kampányok szereplőiről vagy globális szuperhatalmakról van szó, mindenfajta versenyfutás összetett állapotot hoz létre. A lázadás egyben ki is kényszeríti a leverését.
-
A járványhelyzet kihozta az összes gondolkodási, érvelési hibát az emberekből egyéni és közösségi szinten, aminek nem lett volna szabad megtörténnie egy egészségesen mûködő 21. századi társadalomban. Az addig rendben van, hogy az információ hiánya fontos eleme lehet a téves álláspontok kialakulásának, de láthatóan a helyes információk megléte és hozzáférhetősége nem garancia a megfelelő gondolkodásra. Sőt, a helyes információkat és az arra épülő érvelést egyszerûen lemossa a prekoncepciókra, gondolkodási és érvelési hibákra épülő narratíva. Egyszerûen az az üzenet győz, ami egyszerûbb és az adott személynek érzelmileg (!) jobban megfogható.
-
A probléma az, hogy a politikai berendezkedések ciklusokról szólnak. És ez a klímaváltozás kezelésének átka is, nem csak a globális összefogás hiánya. Minden politikusnak az az érdeke, hogy a saját ciklusában teljesítsen jól, és nem feltétlenül akar a távolabbi jövőnek is megfelelni.
Kemenesi Gábor
-
A járványhelyzet eddig nagy próbatétel, az egyéni és közösségi reakciók eltérők. Sokakban növekszik a szorongás, a kiszolgáltatottság és a kilátástalanság érzése, s ezek a szorongások tovább rombolhatják a társadalom szövetét. Bezárkózás, bûnbakképzés, félelem az idegenektől - gyakran szembesülünk azokkal a konkrét történetekkel, amelyek arra utalnak, hogy a karantén láthatatlan falakat emelt közénk, s ezeket a falakat nehéz lesz lebontani. Ugyanakkor számtalan olyan kezdeményezéssel is találkozunk, amelyek megmutatják a szolidaritás és az önzetlenség erejét.
Kiss Tibor Noé
-
Az egész élet politika. Nem mintha a világ foglalkozna azzal, mit érzel, hanem azért, mert a világ reagál arra, amit teszel. Kis döntéseink önmagukban is apró szavazatok, amelyek valószínûbbé vagy kevésbé valószínûvé teszik, lesznek-e a jövőben szabad és igazságos választások. A mindennapok politikájában szavaink, viselkedésünk, illetve azok hiánya nagyon sokat számít.
Timothy D. Snyder
-
A járvány "demokratikus", abban az értelemben, hogy a vírus nem válogat az áldozatokban: kortól és fizikai állapottól függetlenül bárki a célpontja lehet. Keveseket öl meg, de mindenkit megrettent, noha a jómódúak sokkal jobban meg tudják szervezni a védekezésüket. A betegeket, a szegényeket, a veszélyeztetett munkahelyeken dolgozókat és az idősebbeket a járvány jobban sújtja. Többek között azokat az orvosokat, nővéreket és tanítókat, akik munkáját a társadalom kevésbé ismeri el. Mindazok, akik az átlagnál amúgy is védtelenebbek és kiszolgáltatottabbak, a járvány végén még rosszabb helyzetbe kerülnek. Õket sújtják leginkább a járvány gazdasági hatásai, amelyek széles skálán mozoghatnak a munkanélküliségtől az éhezésig. Az állami újraelosztási politika változásaiban mérhető ilyenkor a társadalmi szolidaritás. Ilyenkor derül ki, hogy az adott közösség számára mit ér egy ember élete.
Bozóki András
-
Néhány kivételtől eltekintve, a határról szóló történetek olyan világot láttatnak, amelyben az elkülönülés hihetetlenül mélyen beivódott a pórusokba, és betegesnek mondható kényszeres magatartássá vált. Olyan világot, amelyben az Én és a Másik között mindig meg kell húzni a határt, amelyben a hibrid változat ritkán vált ki elégedettséget. Olyan világot, amely arról szól, hogy az emberek nagyon messzire hajlandóak elmenni azért, hogy saját területet birtokolhassanak, mégpedig a lehető legnagyobbat, és úgy, hogy ne kelljen közösködniük másokkal. Akárhogy csûrjük és csavarjuk, olyan kép rajzolódik ki, amely meglehetősen gyakran az agresszivitásról, az érdekellentétekről és az önérdekről szól, azaz minden olyanról, ami háborúhoz vezethet. És persze tudjuk is, hogy a határok körüli vitákból gyakran robbannak ki háborúk. Ott van bennünk ugyanis a hajlam, hogy a Másik fölé kerekedjünk.
Milo van Bokkum
-
Talán mi politikusok túl sokat ígértünk. Megígérjük minden probléma megoldását. Ha az egyik nem ígéri meg, akkor a másik párt ígéri meg. Ez nem mûködik, és csalódást okoz. Ma olyan sok jelenség van, amelyeket nem tudunk egyedül befolyásolni. (...) Egyszerûen azt kell mondanunk: emberek, mi a lehető legjobbat tesszük értetek, de nem élünk vákuumban. Olyan világban élünk, ahol sok probléma van, és szerintem a felelős politika az, ha tágabb perspektívából nézzük a dolgokat.
Angela Merkel