A kamasszá érett gyermek, aki nem tud többé mit kezdeni anyjával, nem lel addig nyugalomra, míg rá nem talál az asszonyra. Egyedül csak az asszony tudja majd újra emberré összerakni.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha egy felnőtt képes meglátni az ádáz kamaszban az érzelmileg magára hagyott, sérült vagy szorongó gyereket, akkor tud áthatolni azon a falon, ami csak látszólag vastag. Tari Annamária
2. Nagyon is sokáig rejtőzött a nőben a rabszolga és a zsarnok. Ezért az asszony még nem képes a barátságra: csupán a szerelmet ismeri. Friedrich Nietzsche
3. Ki férfi lett, azt nem teheti többé gyermekké anyaöl, de gyermekké teheti mindörökké egy jó szerelem, mely rátündököl. Csorba Győző
4. Gyermek vagy, aki férfi akar lenni. Ha férfivá válsz, és visszanézel, hiába fogod keresni a gyermeket, aki voltál. Frank Herbert
5. Az emberben, amíg nem lesz szülő, egy csomó ajtó csukva van, amiket az a kis lény nyit ki, az a semmihez sem hasonlítható összetartozás és kapcsolat. Für Anikó
6. Csak önmagával nem tud mit kezdeni az ember, és önmagát nem tudja meghódítani. Pedig amit keres, nem kívül van, hanem belül. Fekete István
7. A felnőtt ember egyet megtanul: mindene régi, csak a sorsa új. A sorsa, amin osztoznia kell, nem ő rendezte, s nem ő hiszi el. Jónás Tamás
8. A felnőttek semmit nem képesek szavakkal rendbe hozni, ezzel az önelégült "majd, ha idősebb leszel, rájössz" dumával, ami mindig előbuggyan belőlük. Sarah Pinborough
9. Nem elég meghallgatni a férfit, reflektálni is kell a gondolataira; nem elég a rendelkezésére állni, helyettesíteni is kell az összes többi, elérhetetlen nőt - azokat a nőket, akiket, ha ideje és lehetősége engedné, szintén meg akarna szerezni magának. Azt a nőt kell alakítani, akit minden férfi a magáénak szeretne, de csak egyvalaki kaphat meg.
10. Az a szülő, akinek házasságából hiányzik az egyetértés és a szeretet, és a gyermekkel való kapcsolatában keres pótkielégülést, sokkal kevésbé fogja azt megtalálni, mint az a szülő, aki elégedett a házasságával. (...) Az egyetlen szerep, amelyet a gyermek kielégítően és szívesen tölthet be a szülő életében, a gyermek szerepe. Arra már nem képes, hogy ezenfelül még olyasmiért is kárpótolja a szülőt, ami életének más területeiről hiányzik. Bruno Bettelheim