A képernyők bámulása talán elkerülhetetlen, de ha a kétdimenziós világ ellen mentálisan nem vértezzük fel magunkat máshol, teljesen elsekélyesíti a gondolkodásunkat. Amikor a médiában naponta elhangzó szavakat és mondatokat ismételgetjük, elfogadjuk a tágabb értelmezési keret hiányát. Hogy ilyen keretünk lehessen, gazdagabb fogalomkészletre van szükségünk, a gazdagabb fogalomkészlethez pedig olvasnunk kell. Rakd ki tehát a képernyőket a szobádból, és vedd magad körül könyvekkel.

Kapcsolódó idézetek

1. Meggyőződésem, hogy jót tenne, ha a telefonjuktól és a tévétől is egy évre eltiltanák az embereket. (...) Ez a kütyü akarva-akaratlanul, kitölti az életünket. Az ember lefoglalja magát, és nem gondolkodik máson, a nagyobb összefüggéseken. Vannak benne jó dolgok is persze, de közben megeszi az "itt és most"-ot, és a másik szemébe nézést. Sándor György
2. Annyira hozzászoktunk a látható nyelvhez, az íráshoz, hogy nélküle el sem tudjuk képzelni a világot. Pedig a használata nagyon korlátozott, nehéz megtanulni, és kevesen tanulják meg igazán jól, falakat épít az emberek között, kirekeszti azokat, akiknek az agya az olvasástól különböző mûveletekre alkalmasabb, behatárolja a szellemi életünket, fejlődési és érési lehetőségeinket. Sigrídur Hagalín Björnsdóttir
3. A média sok stresszt okoz amiatt, hogy az emberek órákig merednek képernyőkre. Egy idő múltán már nem szórakoztató az élmény, az agyunk eltompul, a problémák megoldhatatlanoknak tûnnek.
4. Senki sem kényszerít arra, hogy egy rossz emléken bánkódjunk, vagy hogy egy jövővel kapcsolatos félelmetes gondolatba belelovaljuk magunkat. Ezek csak lehetőségek. Az elme olyan, mint egy tévékészülék: sokféle csatorna közül választhatunk, de egyetlen gondolat kísértésének sem muszáj engednünk.
5. "Mutatókat" és "indexeket" tartunk az agyunkban, és annyi tényleges adatot hagyunk a külvilágban, amennyit csak lehet, címjegyzékeinkben, a könyvtárakban, jegyzetfüzetekben, számítógépekben - és persze baráti és társasági körünkben. Az emberi elme nemcsak hogy nem korlátozódik az agyra, de komoly csonkítását jelentené, ha megfosztanák ezektől a külső eszközöktől - legalább annyira fogyatékossá válna, mint a rövidlátók, amikor elveszítik szemüvegüket. Daniel Dennett
6. A tévémûsor, akármilyen kitûnő is, sohasem nyújthat annyi örömöt, nem lehet olyan érdekfeszítő, nem tölthet be olyan fontos szerepet a képzelet világában, mint a könyv. A tévéhez nem kell más, csak az üres fej, és báván ülhetünk, míg el nem telünk a hang és a látvány áradatával, mely nem kíván semmit képzelőerőnktől. Ha mások is nézik, ők is pontosan ugyanúgy eltelnek - és pontosan ugyanazokkal a harsány képekkel. A könyv viszont megköveteli az olvasó közremûködését. Ragaszkodik hozzá, hogy az olvasó kivegye részét a folyamatból. Ennek során olyan kölcsönhatást tesz lehetővé, amelyet maga az olvasó alakít ki, önnön személyére szabottan - olyan kölcsönhatást, amely a lehető legjobban illik alkatához és gondolkozásmódjához. Isaac Asimov
7. Öt centire vagyunk egy hatalmas, villogó, zsúfolt képernyőtől, ami állandóan változik - és ez a kép az életünk. Tennünk kell egy lépést hátra, majd még egyet, és nyugodtan maradni, hogy befogadjuk, ami kirajzolódik a vásznon, és átlássuk a teljes képet. Pico Iyer
8. Nem kényszerít semmi, hogy egy kellemetlen emlék miatt megbántva érezzük magunkat, és nem kötelező átadni magunkat a jövő miatti aggodalomnak. Ezek csupán lehetőségek. Az elme olyan, mint egy televíziókészülék, válogathatunk különféle csatornái között, és nem kell engednünk semmilyen gondolat csábításának.
9. A szellemi személyazonossága minden "kimûvelt emberfőnek" magába foglalja mindazok gondolatait, kiktől olvasott valaha. Egyik legnagyobb varázslat, melynek révén a gondolkodó ember egyszerre több helyen lehet, megsokszorozhatja önmagát - az a nyomtatott írás, a könyv. Sok millió ember mégsem olvas könyvet, ez a kor egyik jellemző, aggasztó tünete, mikor mindennapjaink "berendezési tárgya" már a könyv. Legfeljebb újságot olvas, levelet, van aki csupán étlapot. Pedig nincs láthatatlanabb, hatékonyabb, biztosabban halmozó "egyetemünk" - világegyetemünk - az olvasásnál. Lassan halmozza fel emberi véglegességünk. Lászlóffy Aladár
10. Amint felhagynánk a kozmikus tudásunk bővítésével, azt kockáztatnánk, hogy visszatérünk azokhoz a túlhaladott és gyerekes gondolatokhoz, melyek szerint a világ képletesen és a szó szoros értelmében is körülöttünk forog. Egy ilyen sivár világban az anyagi javakat hajhászó, fegyverkező emberek a szûk látókörû, előítéletes gondolkodás áldozataivá válnának. És ezzel az emberiség tudásvágya egészen addig ki is lehelné a lelkét, amíg fel nem emelkedne egy új, tudásra szomjazó civilizáció, amely rettegés helyett ismét csodálattal adózna a kozmikus perspektíva előtt. Neil deGrasse Tyson