A kirakatrendezés mûvészete még gyerekcipőben jár, öregem - kimondottan gyerekcipőben. Az egész csupa egyensúly és merevség, mint valami vacak egyiptomi festmény. Semmi életöröm, kimondottan semmi életöröm! Konvencionális az egész. Egy kirakatnak meg kell fognia az embereket, nyakon kell ragadnia őket, mikor elmennek előtte. Hiszen ez az egyetlen célja. Nyakon ragadni!

Kapcsolódó idézetek

1. A rendezés egyoldalú foglalkozás, amellyel együtt jár az egészségtelen élet. Állandóan sötét, kellemetlen, cúgos lyukban dolgozni. Ez egy mûvilág. Varázslatos mûvilág. Ádám Ottó
2. A mûvészetnek szerintem olyasféle szerepet kell betöltenie, hogy kizökkentsen a mindennapokból, és lehetőséget teremtsen arra, hogy valamit végiggondoljunk, amit e nélkül talán nem tennénk meg. Nem hiszek abban, hogy érdemes ennél többet vállalni, hogy a mûvészetnek nevelnie kellene. Éppen elég az embereket a szembesülésre ösztönözni.
3. Azt hiszem, az emberek addig érnek valamit, amíg gyerekek képesek maradni. És mi a gyerek? Kicsi ember, aki még élvezetét leli a játékban. Én már csak unatkozni tudok játék közben is. Kiveszett belőlem a gyermek egészen. Elpárolgott a képzelgés adománya, amely talán egyedül képes tetszetőssé festeni a dolgokat, az eseményeket. Nincs erőm hozzá, hogy legalább a képzeletem szülte erényekkel ruházzak fel embereket, vagy legalább csak a magam cselekedeteibe magyarázzak bele némi magasabbrendû szépséget... Szilvási Lajos
4. A mûvészet valóságos kényúr. Testestül, lelkestül oda kell néki adni magunkat. Ami eszmény, erő, becsület, lelkiismeret bennünk van, azt a mûnek adjuk, az élet számára semmi sem marad, s a munka végeztével tehetetlenül, iránytû nélkül hányódunk, akár egy árbócát vesztett bárka az óceán hullámain. Alphonse Daudet
5. Sok ilyen mûsort láthattak már. Gondolatolvasókat, mágusokat, bûvészeket. Megdöbbennének, ha tudnák, hogy olykor, nem túl gyakran, de olykor, a valóságot látják. Olcsó trükknek álcázva, nagy gonddal a mutatványok közé rejtve. Mégis kirakatba téve. Mert ha nem lepleznénk a mágiát, az emberek nyilván halálra rémülnének.
6. Lehet, hogy van egy nagyobb cél, egy nagyobb terv, amihez mi csak egészen apró dolgokat tudunk hozzátenni. Mint például azok az ezerdarabos kirakók. Képtelenség egyetlen darabból megmondani, miként fog kinézni az egész kép. És nincs meg a doboz sem, hogy az alapján próbáljuk meg kirakni. Amy Harmon
7. Az emberek általában hozzá vannak kötve a múltjukhoz, és foglyai maradnak a fiatalosság illúziójának. Öregnek lenni rendkívül népszerûtlen dolog. Úgy tûnik, nem veszik figyelembe, hogy ha valaki nem tud megöregedni, az éppoly ostobaság, mintha nem tudná kinőni a gyerekcipőit. Egy harmincéves ember, aki még infantilis, természetesen sajnálatra méltó, de egy fiatalos hetvenévesre azt mondják, hát nem elbûvölő? Pedig mindkettő perverz, ízléstelen dolog, pszichológiai természetellenesség. Az a fiatal, aki nem küzd és nem győz, elmulasztja fiatalsága javát, az öreg pedig, aki nem tud figyelni a hegycsúcsokról a völgyekbe csordogáló patakok titkára, esztelen, valóságos szellemi múmia, nem egyéb, mint megdermedt múlt. Kívül marad a saját életén, géphez hasonlóan ismétli önmagát, amíg egészen elcsépeltté válik. Micsoda kultúra az, amely ilyen árnyalatokra tart igényt! Carl Gustav Jung
8. Valamivel ki kell töltenie az időt; el kell hitetni magunkkal egy s más dologról egy időre, hogy az fontos. Mert különben egybekulcsolt kezekkel ülnénk az útszélen, és talán ez volna a természetes - minden egyéb csak magahitető fontoskodás. Kaffka Margit
9. Az a baj, hogy én annyit értek az élethez, mint egy gyerek. Nem tudom a titkát annak, hogyan kell viselkedni. Hogy mit kell mondani. Hogy kell boldogulni. Nekem tulajdonképpen egy kertben kellene ülnöm, vagy egy kórházban és tervezni, csak tervezni, csak tervezni. Mert amint cselekedetre kerül a sor, rögtön elhibázom a dolgot. Melléütök a szegnek.
10. Az öreg arc, szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagában-való, fenséges, nyugodt szépség. A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme. Weöres Sándor