Ugrás a tartalomra
A kísértetek fura lények. Amíg élnek, addig viszonylag normálisan viselkednek, de amikor meghalnak, mániásan rögeszméssé válnak. Megszállottan csak arra koncentrálnak, ami történt velük, és a számukra legszörnyûbb mozzanatnál gyakorlatilag csapdába ejtik magukat. Számukra semmi más nem létezik, csak annak a bizonyos késnek az éle, vagy annak a bizonyos kéznek a szorítása a nyakukon. És az a perverz szokásuk, hogy szeretik újra meg újra eljátszani azt a végzetes pillanatot, lehetőleg közönség előtt. Ha az ember ismeri a történetüket, nem nehéz kiszámítani a reakciójukat.
Kapcsolódó idézetek
-
A kísértet úgyszólván egy másik világnak a darabkája, csücske, annak a legszéle, egészséges embernek nincs miért mutatkozzék, mivel az egészséges ember a legesleginkább földi ember, tehát csakis ezt a földi életet éli, már a rend és teljesség kedvéért is. De mihelyt megbetegszik, mihelyt a normális földi rend megbomlott a szervezetében, mindjárt felbukkan a lehetősége egy másik világnak, és mennél betegebb, annál erősebben érintkezik ezzel a másik világgal, úgyhogy mire meghal, egyenesen átköltözik oda.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
-
Azt mondottad, megöltelek: hát kísérts engem! Az áldozatok kísértik gyilkosaikat, úgy hiszem! Tudom, hogy némely lelkek itt bolyonganak a földön. Légy mindig velem... mindegy, milyen alakban... tégy őrültté! De ne hagyj egyedül.
Emily Bronte
-
A kísértetek valójában temetetlen titkok, rossz lelkiismeret és feltáratlan pszichológiai zûrök egyvelege.
Stephen King
-
Hiszek a szellemekben. Õk kísértenek bennünket, ők azok, akik magunkra hagytak minket. Életem során sokszor éreztem úgy, hogy itt vannak körülöttem, hogy figyelnek, tanúságot tesznek akkor is, ha erről az élők nem is vesznek tudomást, ha egyáltalán nem érdekli őket a jelenlétük.
-
Az emberi szörnyetegek élete sivár. Egyetlen, megszállott vágy hajtja őket, minden más csak annyira fontos, amennyire hozzájárul a vágy kielégítéséhez. Az emberi érzések oly lassan mosódnak ki lelkük szövetéből, hogy szinte már csak akkor vesszük észre hiányukat, amikor teljesen eltûntek. A lélek nem hal el, amíg él a test. Rohamok kísérik a lélek haláltusáját: érzelgősség, szánalom, túlzott erkölcsi érzékenység, felesleges és esztelen hősiesség.
-
Ismerni kell álomképeinket. Közel menni a dolgokhoz, amik rémítgetnek, szomorúságod okozzák. Jól megnézni őket, közelről. Könnyen meglehet, hogy elneveted magad, ha közelről látod, miből alakulnak ki ezek a kísértetek.
Karinthy Frigyes
-
Riasztó... egy hazugságokból font kötélbe kapaszkodni, miközben az igazság hegyét akarja megmászni az ember. De a legszörnyûbb, amikor egy ember, akinek mindene megvan, akinek élnek az emlékei, élnek az álmai, él a jövője, ezeket felrúgva inkább kísérteteket kerget.
-
A különleges emberekkel rossz dolgok történnek. Általában valami tévedés, és utána korai halál.
-
Odavagyok a szenvedélybetegekért. Egy olyan világban, ahol mindenki attól retteg, hogy lesújt rá valami váratlan sorscsapás, egy katasztrófa vagy végzetes nyavalya, a szenvedélybetegeknek legalább megvan az az előnyük, hogy tudják, nagy valószínûséggel mi vár rájuk az út végén. Némiképp kezükben van a saját sorsuk, a szenvedélyük megóvja őket attól, hogy csupán az utolsó pillanatban nézzenek szembe halálukkal.
Chuck Palahniuk
-
Az ember örökösen a régi cimborákról fecseg, hogy mi történt velük. És kiderül, hogy vagy meghaltak, ami rettenetesen meglep, mert eszedbe sem jut, hogy ők is halandók, vagy még nem haltak meg, amitől még jobban meglepődsz. Bonyolult ez a világ.
Agatha Christie