A középiskolában már megkezdődik a visszavonhatatlan döntések sorozata. Ajtók zárulnak be halk kattanással, s a zajukat csak évekkel később, az álmaiban hallja tisztán az ember.

Kapcsolódó idézetek

1. A középiskolai tanuló élete: nyolc éven át napról napra megújuló harcba szállás, halálos veszedelem: minden reggel pontban nyolckor, a véletlenek és ravasz kelepcék és elhatározó események hullámzó harcterére kiront: sebeket kap, sebeket oszt, néha elvérzik. Másnap újra feltámad, kezdi elölről. Karinthy Frigyes
2. Az éveket már gyerekként is méretes rekeszeknek láttam. Egymástól elválasztva, szinte átjárhatatlanul. Voltak szûkebb szobák, de nagyobb termek is. A hónapok eltolással rendeződnek egész évvé, lépcsőzetesen múlnak. És ez az osztott rendszer olyan emeletes házzá magasodik végül, ahonnan egyszer csak nem lesz feljebb (...). Kizavarnak minden évből. Hartay Csaba
3. Az élet alkalmazkodás. Már az iskolában elkezdődik, csöndben ülve kell figyelnünk, mind ugyanazt tanuljuk, később mi is ugyanúgy iskolába járatjuk a gyerekeinket, hogy ők is azt tanulják, amit mi tanultunk: nyelvet, tiszteletet, számtant, a fontos események évszámát, amelyek szigorú ok-okozati rendben sorakoznak történelemkönyvekben. Csak hogy kirekeszthessünk mindent, ami logikátlan, véletlenszerû, érthetetlen. Jannah Loontjens
4. Az iskolában a tanárok számára láthatatlanul folyik a való élet. A gyerekek kiismerik a tanárok, a rendszer gyenge pontjait, és igyekeznek ezeket a maguk számára előnyösen kihasználni. Kommunikálnak egymással, leveleznek, sugdolóznak, amikor csak tudnak. A nyíltan ellenálló gyerekek hősök lesznek. Egyenlőtlen hatalmú ellenfelek között folyik az iskolának nevezett csendes háború.
5. Az élet döntések szakadatlan sorozata. Amint meghoztunk egy döntést, már előttünk is a következő. Atul Gawande
6. Az egyetem felemészti (...) az emlékeket, és az ottani élmények megváltoztatnak bennünket. Ha akarjuk, ha nem, megtesszük az első lépéseket a felnőttkor felé. Döntenünk kell, kik vagyunk és mi lesz belőlünk. Valami nagyobb és jobb felé száguldunk.
7. A fájdalmas emlékek nem tapintatosan térnek vissza - berúgják az ajtót, és elárasztják az elmét. Harlan Coben
8. Furcsa, hogy a kor előrehaladtával az ember mennyire másképpen gondolkodik a sorsról és a végzetről. Fiatalon még meg vagyunk győződve arról, hogy az élet csupa választási lehetőség. Ott állunk megannyi ajtó előtt, kinyitunk egyet, mögötte még több ajtó, ott is választunk egyet és így tovább. De nemcsak azt választjuk ki, hogy mihez akarunk kezdeni, hanem azt is, hogy mivé akarunk válni. És igazából még az sem zavar, ha hangos csattanással időről időre bezárul mögöttünk egy ajtó. Ahogyan az sem, hogy az ajtók közül sok ugyanoda vezet, ahová történetesen egy másik is. És az sem baj, ha az ajtó zárva van, hiszen ott van a többi, lehet újra próbálkozni. Az, hogy a választási lehetőség csupán illúzió, fel sem merül bennünk, hiszen csak azt akarjuk megtudni, hogy mi van az ajtó mögött, a mögött, amiről azt reméljük, hogy közelebb visz a titok nyitjához. Amíg ifjú az ember, így tekint az életre. Aztán valamikor, amikor az ember nagyjából az élete feléhez ér, megváltozik. Kétségek, csalódások, kudarcok, felesleges ismétlődések veszik át a kíváncsiság helyét. Lassan kezdjük felfogni, hogy már több ajtó van zárva előttünk, mint ahányon még benyithatunk. Egyre többet tekintünk hátra, ahelyett, hogy előre néznénk. Ami eddig jelentéktelen volt, annak hirtelen óriási súlya lesz. Richard Russo
9. Az álom olyan ablakot nyit az időben, amelyen bezuhog a jövő. Piia Leino
10. Az élet iskolájában tanulók a sorok között olvasnak.