Az egyetem felemészti (...) az emlékeket, és az ottani élmények megváltoztatnak bennünket. Ha akarjuk, ha nem, megtesszük az első lépéseket a felnőttkor felé. Döntenünk kell, kik vagyunk és mi lesz belőlünk. Valami nagyobb és jobb felé száguldunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Az egyetem olyan, mint a katonai kiképzés: az első egy-két évben nem látsz ki belőle, annyira sok, annyira beterít. De kell ez a sok: mint amikor beleugrasz valamibe, és abban nyakig elmerülsz. Ez a sok egy darabig teher, fullaszt, de aztán átlendül valami minőségibe.
2. Az egyetemet végeredményben én is csak úgy tekintettem, mint néhány évi haladékot. Időt nyerni, mielőtt felnőtt leszek. Szerb Antal
3. Egyetemi hallgatóként az ember szabadon zsonglőrködhet a terveivel és álmaival, felnőve azonban szembe kell néznie az élet nehéz döntéseivel.
4. - Az egyetem nagyszerû tapasztalat lesz, segíteni fog felnőni. - Tényleg? - Visszatekintesz majd, és rájössz, milyen naiv is voltál.
5. Az egyetemet, és ami azt illeti, az oktatási rendszer minden lépcsőfokát, a felnőttek társadalma finanszírozza, hogy az intézmények megtanítsák a fiatalokat ugyanannak a játszmának a továbbvitelére. Ezzel mintegy biztosítják, hogy ne használjuk a fejünket. Timothy Francis Leary
6. A felnőtt élet kapujában, tizennyolc évesen sokan indulunk a világ megváltásának szándékával. Küzdünk, verekszünk, tanulunk, tudással vértezzük fel magunkat, majd jó ideig szégyelljük letenni a magunkra vállalt terhet. Ahogyan fogynak éveink, úgy világosodik meg előttünk, hogy a dolgok összefüggésrendszere mennyire bonyolult. Simonyi Károly
7. Számomra a felnőttség azt jelenti: készen állsz vállalni a felelősséget saját helyzetedért és tetteidért. Ha saját életemért, helyzetemért és körülményeimért vállalom a felelősséget, megtanulhatom, hogy nem annyira (de)formáló tényezőkként, mint inkább tanulnivalókként fogadjam el azokat. Minden, amit az élet elém hoz, tananyag lehet számomra. Nem mindig tudom saját magam meghatározni, mit hoz elém az élet, és mivel kerülök szembe; azt viszont megválaszthatom, hogy egy adott helyzetben maradok-e, vagy továbblépek. Ha pedig néhány esetben mégsem dönthetek magam arról, hogy maradok-e, vagy továbblépek, akkor még mindig választhatok aközött, hogy folytonosan szembeszegülök-e a helyzettel, vagy elfogadom és tanulok belőle. Te is választhatsz, hogy gyermekként vagy felnőttként akarod-e élni az életed.
8. Ahogy körbenézek, látom mindazokat, akik megtanították azokat, amiket most tudunk. Olyan, mintha búcsúznánk, de örökre összeköt minket az, ami itt velünk történt. Emlékeztetni fog majd arra, hogy kik vagyunk, hogy változzunk meg, ha kell.
9. A dolgok elvesztése tesz minket azzá, amik vagyunk. Egy szülő elvesztése. A szüzességünké. Annak, aminek hiszünk magunkat. Az ártatlanságunké. Ezek a veszteségek az első lépések a felnőtté váláshoz. Az élet sokkal bonyolultabb lesz. Ugyanakkor tele lesz lehetőségekkel, és esélyt ad, hogy új kezdetek felé nyissuk meg a szívünket.
10. A szellemi éhség, az a fontos, ez azután megmarad az egész életben. Ha befejezem a tanulást, befejezem az egyetemet, akkor úgyis mindent elfelejtek (...). Ami megmarad, az a szellemi éhség. Szent-Györgyi Albert