Az élet alkalmazkodás. Már az iskolában elkezdődik, csöndben ülve kell figyelnünk, mind ugyanazt tanuljuk, később mi is ugyanúgy iskolába járatjuk a gyerekeinket, hogy ők is azt tanulják, amit mi tanultunk: nyelvet, tiszteletet, számtant, a fontos események évszámát, amelyek szigorú ok-okozati rendben sorakoznak történelemkönyvekben. Csak hogy kirekeszthessünk mindent, ami logikátlan, véletlenszerû, érthetetlen.

Kapcsolódó idézetek

1. Az életünk előre meg van tervezve, egészen a legapróbb részletekig: megszületünk, tanulunk, egyetemre megyünk, keresünk egy férjet, hozzámegyünk - akkor is, ha a világ legrosszabb férje, nehogy azt mondják a többiek, hogy nem kellünk senkinek -, aztán gyerekeket szülünk, megöregszünk, és esténként kiülünk egy székre a ház elé, hogy nézzük az arra járókat, miközben úgy teszünk, mintha mindent tudnánk az életről, de egy pillanatra sem tudjuk elhallgattatni a szívünk hangját, amely azt ismételgeti: kipróbálhatnál valami mást is. Paulo Coelho
2. Állandóan tanítani kell a gyerekeket, részben a történelemre, részben arra, hogy tagjai egy globális társadalomnak, és ha oda beilleszkednek, akkor mûködni fog az életük, és ha mások is beilleszkednek, akkor mûködni fog a világ. Csányi Vilmos
3. Az iskolákban a gyerekeket arra kell felkészíteni, hogy a munka, amit végezni fognak, jelenleg még nem is létezik. Olyan gyorsan változik a világ, hogy az a tulajdonság válik leginkább piacképessé, ki milyen gyorsan tanul és tud alkalmazkodni új helyzetekhez. Többé nem az a fontos, hogy abban, ami régen volt, vagy most van, a legjobbak legyünk. Mert minden váltásnál új dolgokkal kell megküzdeni, új környezettel, új feladatokkal és új emberekkel, és ez mind új készségeket jelent. A siker kulcsává egyre inkább az alkalmazkodási képesség válik.
4. Születésünktől fogva abszolút igazságokkal találkozunk, szituációfüggők helyett. Nem tanítják meg nekünk, hogy az olyan megkülönböztetések, mint fiatal és idős, vagy egészséges és egészségtelen mind társadalmi konstrukciók, amiknek a jelentése a kontextustól függ. Arra tanítanak, hogy a világot tények készleteként lássuk, mint például 1 + 1 = 2. Az életben azonban sokkal finomabb megkülönböztetéseket lehet tenni, mint amit ezek az tények sugallnak. Tudnunk kellene, hogy 1 + 1 csak akkor 2, ha a tízes számrendszert használjuk, és 10-zel egyenlő kettes számrendszerben, ha pedig egy darab rágógumit egy másikkal nyomunk egybe, akkor az 1 + 1 eredménye 1 lesz. Ellen J. Langer
5. Az iskolában kellene megtanulnunk, milyen összefüggések kötik szorosan egybe a nyelvet, az embert, a közösségeket, a kultúrát és a társadalmat. Ott kellene megalapozni azt a tudást, amely később segít a különféle helyzetekben, hogy fölismerjük, mi a másik célja, hogy közelebb jussunk sajátunkhoz, és hogy hatékonyabban tudjunk szót érteni rokonainkkal, barátainkkal, munkatársainkkal - vagy akár idegenekkel.
6. Az elmúlt századok lassan változó világában a siker kulcsa az volt, hogy jól csináljuk, amit megtanultunk az iskolában. A gyorsan változó világban azt kell jól csinálnunk, amit nem tanultunk. Seymour Papert
7. Az iskolában rengeteg lenyûgöző dolgot tanulhatunk, de az nincs köztük, hogyan legyünk boldogok. A figyelem inkább arra irányul, hogy tágítsuk az elmét, nem pedig arra, hogy megértsük; hogy felkészülj arra, amit csinálni akarsz, nem pedig arra, hogy hogyan szeretnél élni. A boldogságot inkább az élet melléktermékeként kezeljük, vagy mint a szerencsét, egy irányíthatatlan adottságként, amellyel vagy meg vagy áldva, vagy nem. De mindannyiunk előtt ott a lehetőség, hogy boldog életet éljünk, csupán meg kell tanulnunk, hogyan. Jo Bowlby
8. Vannak dolgok, amelyek hatalmasabbak, mint a vágyak. És nekünk alkalmazkodnunk kell hozzájuk, akár tetszik, akár nem. Idővel az ember ezt érzi és megtanulja. Megtanítja rá az élet. Erich Kästner
9. Ezt teszi az iskolázottság. Megtanít, hogy képesek legyünk megérteni és értékelni az élet legkülönbözőbb területeit - a zenét, a mûvészeteket, a tudományt, az embereket, a természetet, saját magunkat - egy teljesen más szinten.
10. Az életet mindenestül elfogadni annyit jelent, hogy elfogadjuk a kiszámíthatatlanságát. Márpedig a gyermek a kiszámíthatatlanság koncentrátuma. A gyermek maga a kiszámíthatatlanság. Nem tudhatja, mi lesz belőle, mit ad majd magának, s éppen ezért el kell fogadnia. Különben csak félig él, olyan, mint az úszni nem tudó, aki csak a part közelében, a sekély vízben tapicskol, holott az igazi tenger ott kezdődik, ahol már mély a víz. Milan Kundera