A közösség az egyén élete előtt is volt, utána is lesz, segíti őt a megélhetésében, a bajában - aki ezt képes elképzelni, az pontosan megértheti a saját és a közösség viszonyát, és képes lesz egyéni érdekeit a közösség érdekei mögé helyezni.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha valakinek élő hite van, az kihat a családjára, a környezetére, s végső soron a társadalomra is. A közösségnek jellemformáló, hitet erősítő ereje van.
2. A munka értelmét az adja, hogy haszna van belőle annak a közösségnek, amelybe az egyes beletartozik. Benedek István
3. A közösség egy érzés, amiben feloldódhatok, és amit újra és újra átélek, ha másokkal összehangolódom. A közösség nálam valami hatalmasabb létező, aminek számíthatok a segítségére, amiben bizodalmam van, de tartok a büntetésétől vagy rettegek a kirekesztésétől. A közösség létezése az élettől elválaszthatatlannak, örökkévalónak tûnik. Csányi Vilmos
4. Az ember nem sokra megy egyedül az életben. (...) Egyedül minden nehezebb, ha egyedül van az ember, csak annyit tehet, amire egymaga képes, de mások támogatásával sokra viheti. A közösség hatalmat ad, csak legyen olyan közösség, amelyik elfogad és támogat. Clara Sánchez
5. Az egyén nem egyedül létezik, és erre nem is lenne képes. (...) Létét más embereknek - elődeinek és kortársainak - köszönheti. Része a nagy egésznek. (...) Bármi történik is az egyénnel, az valójában az egész közösséggel történik, és bármi történik is a közösséggel, az valójában az egyénnel történik.
6. A társadalom olyan, mint egy család. Ha a család minden tagja Tökéletessé válik, Akkor a család Békében, fényben És harmóniában úszik. A közösség fejlődése Az egyéni fejlődésből indul ki. Sri Chinmoy
7. Az egyént a társadalomban a kapcsolatai definiálják.
8. Amint az ember átlátja tetteinek szükségszerû következményeit, és tisztába jön viselkedésének elveivel, - saját jól felfogott érdekében - rendre az etikus cselekedetet választja. Ha viszonyait szabadon tudja formálni, és a feltételek nem kényszerítik erkölcstelen tettekre, akkor a racionális belátás is megalapozhatja a közösség stabilitását és humánus viszonyait. Marosán György
9. Az ember ősei kis csoportokban élő lények voltak. Az emberré válás folyamata során ezek a kis csoportok közösségekké alakultak. A közösség kialakulása azt is jelentette, hogy az embernek már nemcsak arra volt szüksége, hogy önmagában, a saját maga erejében, ügyességében higgyen problémái megoldása során, hanem arra is, hogy valamilyen nála magasabb rendû létezőben - és ez éppen a közösség volt - is hihessen. A közösség védte, segítette félelmében, betegségében, sebesülésében, megosztotta vele élelmét. Az az elme, amely ezt fel tudja fogni, amely képes hinni egy nála magasabb rendû létezőben, amely előtte is volt, utána is lesz, az természetesen, mellékhatásként el tud képzelni más, örökéletû, nála hatalmasabb létezőket is, így démonokat, tündéreket, Istent. Nincsen ebben semmi különös. De nagyon felfuvalkodott elme az, amely azt is képzeli, hogy egy ilyen magasabb rendû lény, amelyet elképzel, legfőképpen azzal törődik, hogy vele, az emberrel mi lesz. Különös nagyképûség azt hinni, hogy egy ilyen lény, ha lenne, hasonló az emberhez, és szándékai, gondolatai megismerhetőek. Csányi Vilmos
10. Nagy álmom egyszerûen csak együtt maradni emberekkel és (...) közösségként valamilyen módon segíteni egymást. Ennek igazi ereje van. Kell a közösségi erő ahhoz, hogy az élet fontos dolgaival foglalkozhassunk, ne például az anyagi biztonsággal, mert abban nagyon ki lehet merülni.