A köztes térben (amely a dolgok közti kölcsönhatásból keletkezik) létrehozott észleléseinket kivetítjük a kint lévő dolgokra. Egy vörös felület például öntől egy méterre levőnek tûnhet, pedig valójában közelebb már nem is lehetne - annak a felületnek a vöröse önben van. Olyan, mintha a szeme és az összes többi érzéke egyesülne agya többi részével, és egy videoprojektort alkotnának. A kinti világ csupán a háromdimenziós vetítőernyőnk.

Kapcsolódó idézetek

1. Amit tapasztalunk, az legtöbbször egy nagy, összefüggő massza. Amikor azonban elkezdünk figyelni, rájövünk, hogy az észlelésünk többrétegû: belső és külső tapasztalásokból áll, és ezeken belül is többfelé ágazik. Belső tapasztalásunk gondolatokból, érzésekből és fizikai érzetekből áll; külső tapasztalásunk a környezetből, saját és mások viselkedéséből, tetteiből tevődik össze. Mindezek egyenként és egyszerre keletkeznek, kölcsönhatásban állnak, és hatnak egymásra.
2. Agyunk és testünk között nincs határvonal - a kettő összetartozik, mint egy kezeslábas felső és alsó része. Folyamatosan kommunikálnak egymással, értelmezik a külső és a belső jeleket, így hozzák létre valóságunkat. Ruby Wax
3. Az észlelés elsősorban nem a külvilágból érkező jelektől függ, hanem sokkal inkább az ellenkező irányba tartó észlelési előfeltételezésektől. Nem csak passzívan érzékeljük a világot, hanem aktívan teremtjük. Az általunk megtapasztalt világ sokkal inkább belülről kifelé keletkezik, mintsem kívülről befelé. Anil Seth
4. Szemünk nemcsak lát, de teremt is. Úgy mûködik, mint egy vetítőgép: vágyainkat, vétkeinket, rögeszméinket, elfojtott indulatainkat, de szerelmünket s eszményeinket is rávetítjük a külvilágra, s azt hisszük, hogy az olyan is. Müller Péter
5. Mikor a dolgokat nézzük, azt gondoljuk, hogy úgy nézünk ki a szemünkön, mint a kis ablakokon, és van bent a fejünkben valaki, pedig nem így van. Egy monitort nézünk, ami bent van a fejünkben, mint a számítógép képernyője.
6. Ha a külvilág tudata a felnőttnél reflektorhoz hasonló, a belső világé olyan, mint egy ösvény. Mindenkinek a sajátja, melyet a világon áthaladtában maga vág, miközben előre nézve talán homályosan, de valamit lát a szándékolt irányból. Alison Gopnik
7. A külső dolgok révén fedezzük fel azt, ami bennünk van, és a belsőnk révén teremtjük meg magunk körül a világunkat. Minden attól függ, milyen vagy legbelül. Robert Lawson
8. Az elme olyan rendszer, amely látszatokat állít elő tulajdonosa számára. A dolgok például ezüstnek látszanak, vagy kis ablakúnak, vagy repülni látszanak, annak eredményeként, ahogyan az elme az élményeket létrehozza. Ha pedig az elme képes elérni, hogy "megtapasztaljunk" egy repülőgépet, miért ne tudná megteremteni önmaga élményét, ami ahhoz a gondolathoz vezet bennünket, hogy az elme okozza önnön cselekedeteit. Az elme megteremti ezt a folytonos illúziót; valójában nem tudja, mi okozza önnön tetteit. Bármilyen tapasztalati akarat zakatol is a gépházban, a gondolat és a tett közötti tényleges viszony talán teljesen felderíthetetlen a gép vezetője (az elme) számára.
9. Ha a megértésre törekszünk, támaszkodnunk kell az intuícióra. Agyunk a háromdimenziós - kauzális és tárgyakkal teli - világ értékelésére van felkészülve. Ezt a világot fel tudjuk fogni. A valóság azonban nem feltétlenül ebben az egyetlen struktúrában jelenhet meg. De ez az egyetlen olyan struktúra, amelyet intuitive meg tudunk ragadni. Philip Warren Anderson
10. A szem, amely látja a világot, a szem teremti látvánnyá. Formába rendezi: kivetített, szem - vagy lélek - teremtette formába. A látás - éppen azért - nem csak befogadás: teremtés is. És mindaz, amit látunk, nem csak a külső, hanem belső világunknak is része. Kivetítés és befogadás: kiröppenés és visszatérés létezésünk fészkébe. Beney Zsuzsa