A kritikusok (...) szívesen hangsúlyozzák, hogy egy bizonyos könyv egy másik kortárs vagy irodalomtörténeti mû "hatása alatt" született, még akkor is, ha a szerző a nevezett mûvet még hírből sem ismeri. A kritikusok magától értetődően abból indulnak ki, hogy a szerzők ugyanolyan mûveltek és fantáziátlanok, mint ők maguk.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyakran úgy tûnhet, hogy a kritikusok a szerzőt azért hibáztatják, amiért nem azt a könyvet írta meg, amit ők el akarnak olvasni; valójában azonban azért hibáztatják őt, mert azt a könyvet írta meg, amit ők maguk is akartak, de képtelenek voltak rá. Nassim Nicholas Taleb
2. A kritika és a közönség elvárásai nem azonosak, így különbözik az egyes könyvek piaci megítélése, végső soron a sorsa, különböznek a szerzői sorsok is. Okoz ez némi zavarodottságot. Azt csak növeli, hogy igen silány, mûvészi értékeket alig hordozó alkotások sokkal népszerûbbek, sikeresebbek értékes, maradandó mûveknél, ennek bosszantó anyagi vonatkozásaival. Bodor Ádám
3. A fordítások (...) rendszerint gyorsabban elavulnak, mint maguk a mûvek, ez az irodalom egyik rejtélye: lehet akármilyen jó és fontos a fordítás, mégis mintha jobban kötődne a korához, mint a mû maga. Jón Kalman Stefánsson
4. Az irodalmi mû mindig fikció, és nem a valóságos történések mérlegén kell jól szerepelnie, hanem a belső rendszere alapján. Ha jól van megírva valami, akkor annak rám is úgy kell hatnia, mint az olvasóra, meg kell szólítania a saját belső valóságomat. Háy János
5. A siker mindig hullámokban éri az alkotókat, felkapják-leejtik, és sokszor nem a mûvek alapján ítélik meg, hanem (néha kiszámítható, néha teljesen kiszámíthatatlan) külsődleges szempontok alapján. Kemény Lili
6. Vannak (...) írók, akiknek egész alkotói pályája szakadatlan feszült munkálkodás tulajdon stílusuk kialakításán. Má­sok hosszú éveket töltenek vég nél­küli kísérletezésekkel, megint má­sok már legelső munkájukban könnyedén kezelik máris kész stí­lusukat. Grigol Abasidze
7. Az írás nemcsak komoly, hanem bonyolult dolog is, mikéntjét és értelmét nem könnyû meghatározni, elmondani. A mû bennünk születik, a "mi" mûvünk! Mondhatnám, a mû mi magunk vagyunk! Ez az írás szubjektív oldala. De úgy vagyunk mi a mû, hogy a világot minősítjük általa, az életet hitelesítjük.
8. Egy mûalkotás értelmezése legalább annyira vallhat a mû értelmezőjéről, mint magáról az alkotójáról.
9. Mindenki, aki megnézi a képet, hozzáteszi a maga elgondolásait. Ezért aztán mindenfajta értelmezés csakis egyéni lehet. És némely értelmezés akár jobb is lehet, mint magáé a mesteré, ki tudja? Amint elkészül egy mûalkotás, többé már nem a mûvész sajátja. Sőt, továbbmegyek (...), egy mûalkotás soha nem több, mint gyenge visszatükröződése annak, amit a mûvész a fejében látott.
10. A laikusnak talán megbocsátható, ha olyasmit ismételget, ami gyakorló irodalmár számára magától értetődő: hogy életünk körforgás, és a legtöbb nagy mûalkotás nem "eredeti" (természetükből fakadóan épp ezáltal tartogatnak oly megrázó meglepetéseket).