Mindenki, aki megnézi a képet, hozzáteszi a maga elgondolásait. Ezért aztán mindenfajta értelmezés csakis egyéni lehet. És némely értelmezés akár jobb is lehet, mint magáé a mesteré, ki tudja? Amint elkészül egy mûalkotás, többé már nem a mûvész sajátja. Sőt, továbbmegyek (...), egy mûalkotás soha nem több, mint gyenge visszatükröződése annak, amit a mûvész a fejében látott.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem minden mûvészet, amit alkottál. (...) Nem teljes mindaddig, amíg valaki be nem fogadja. (...) Csak akkor válik valamivé, ha valaki meghallgatja, látja, vagy bármely úton megtapasztalja. Marilyn Manson
2. A mûvészet nem az ember tudatára, hanem az érzelmeire hat, hogy meglágyítsa, megpuhítsa az emberi lelket. A nagy mûalkotás eszmeisége sokrétû és meghatározhatatlan, akár az élet. Ezért sem számíthat az alkotó mûve tökéletes befogadására, mely megfelelne a saját értelmezésének. A mûvész csupán törekedhet arra, hogy megmutassa a maga világfelfogását, hogy az emberek az ő szemével nézzék a világot, hogy áthassák őket a mûvész gondolatai, kétségei, érzései. Andrej Tarkovszkij
3. Az, hogy valamit alkotsz, még nem feltétlenül nevezhető mûvészetnek. Mint ahogy ha valamit teszel, az sem mûvészet. Egészen addig nem teljes, amíg valaki más nem fogja fel. Az nem számít, hogy szeretik vagy utálják, de egészen addig nem lesz belőle semmi, amíg más meg nem látja, meg nem hallgatja, vagy valamilyen módon nem érzékeli. Marilyn Manson
4. Egy mûalkotás értelmezése legalább annyira vallhat a mû értelmezőjéről, mint magáról az alkotójáról.
5. A mûvészetnek nincsenek kritériumai, nincs elmélete. Csak a mûvész van - nincs mûvészettörténet, csak a képek katalógusa. Mindenki azt veszi ki a mûvészetből, ami tetszik neki. Nincs objektivitás, csak szubjektivitás. Ljudmila Ulickaja
6. Az alkotói munka (ha valóban önálló alkotásról és nem valamiféle utánérzésről vagy szolgai másolatról van szó) mindig azt jelenti, hogy az ember magából merít, magából ad valamit; saját élményeit, gondolatait, érzelmeit fogalmazza meg, létrehozva egy mûvet, amely aztán önálló életre kel, sikert vagy kudarcot hozva alkotójának. Aki valódi elhivatottságot érez a mûvészi alkotáshoz, annak nyitott szemmel kell járnia a világban, átérezve a többi ember életének gondját-baját, felismerve a dolgok közötti összefüggéseket, keresve a megoldásokat, amelyek a haladást szolgálják. Szörényi Levente
7. A mûvészet nem az eszközök, hanem a szellem mûve. Az eszközök hatását nem szabad érezni rajta. A hangján sem szabad hallanunk, hogy durva dörzsölés fizikai eredménye. A mûvész lelke határozza meg tárgyát és lényegét alkotásának. Teljesen szabad. De aki ezzel a szabadsággal visszaél, és nem őszinte hanggal, színnel, alakkal lép elénk, nem mûvész. Ámító, gyakran önámító. G. Hajnóczy Rózsa
8. A mûvész alkotásában az egyedinek mindig általános jelentése is van: az egész típus képviselőjeként áll előttünk. Ezért az igazi mûvész sohasem utánozza és másolja a valóságot, vagyis az egyedit nem mint ilyent ábrázolja, úgy ahogy a maga egyediségében van vagy volt, hanem fantáziája segítségével akképp alakítja, ahogy a benne rejlő általános, jellegzetes, az egész típust képviselő vonások mindig jelentkeznek. Kornis Gyula
9. Nem beszélni kell, hanem az a fontos, hogy a mû hasson. Hatni pedig arra képes, aki oda akar és tud figyelni, és hajlandó belemenni. Attól, hogy mûvészként interpretálom a saját munkámat, csak leszûkítem az amúgy határtalan interpretációs teret.
10. A mûvészetnek semmi köze sincs a mûveltséghez. Kétségtelenül szép s jó dolog, ha a mûvész mûvelt ember, de mûvészi rangját ez nem érinti. Nem az eszével, de az érzésével teremt a mûvész. Angeli Henrik