A külső dolgok a lelket a legkevésbé sem érintik: nem férkőzhetnek hozzá, tehát át sem hangolhatják, izgalomba sem hozhatják. Áthangolni, izgalomba hozni csak a lélek tudja önmagát. A külső dolgokat pedig olyanokká formálja a maga számára, amilyen ítéletek alkotására méltatja önmagát.

Kapcsolódó idézetek

1. Módodban áll, hogy egyes dolgokról egyáltalán ne alkoss ítéletet, és így lelked nyugalmát megőrizheted. Mert a külső tárgyak önmagukban nem olyan természetûek, hogy ítéletünket kikényszeríthetnék. Marcus Aurelius
2. A lélek ingatag és könnyelmû. Állandó külső hatások, megszokások és körülmények befolyásolják: a mesterek egy nyitott ajtóban álló gyertya lángjához hasonlítják, melyet a körülmények szele kénye-kedve szerint alakít. Szögyal Rinpocse
3. Ha valami külső jelenség bánt, voltaképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott ítéleted. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Marcus Aurelius
4. A külső dolgok révén fedezzük fel azt, ami bennünk van, és a belsőnk révén teremtjük meg magunk körül a világunkat. Minden attól függ, milyen vagy legbelül. Robert Lawson
5. Senki sem azt látja, ami van, hanem amit képzel róla. Szemed egy külső képet közvetít befelé - de a lelked teremtő varázshatalma a képet átfesti és átdramatizálja; (...) már csak a félelmeiden, reményeiden, emlékeiden, szereteteden és utálatodon átszûrt "valóságot" engeded be. Müller Péter
6. A körülmények igen keveset számítanak, minden a jellem; hiába szakít az ember a tárgyakkal s a külvilággal, önmagával nem tud szakítani. Benjamin Constant
7. A tárgyak képe aszerint alakul át lelkünkben, hogy milyen képzeteket hívnak életre, s csoportosítanak maguk köré. Igaz, hogy egy tárgy magában is tetszhetik, s bizonyos lelki harmóniát válthat ki különböző kellemes érzéki benyomásai révén; legtöbbnyire azonban tetszésünk vagy ellenkezésünk nem magában a tárgyban rejlik. A képzelet körülfonja s átsugározza kedves képeivel, s megszépíti számunkra; úgyhogy végül is már nem magát a tárgyat látjuk, a maga meztelen valóságában, hanem saját képzeleteinktől átlelkesített testét. Azt szeretjük benne, amit a magunkéból teszünk hozzá: az egyensúlyt, a harmóniát, amely közte és a lelkünk között létrejött. Luigi Pirandello
8. Lélek a lélekbe nem hatolhat. (...) Az ember, akármit csináljon is, egyedül van a világon. Anatole France
9. Az agy, ahol a hallucinációk támadnak, nem hozhat létre semmit, ami nem volt ott eleve, amit nem tapasztalás útján gyûjtött be a külvilágból. A képzelet nem alkot semmi újat, maximum összeszed ezt-azt a világból, és létrehoz újabb víziókat.
10. A lélek csupán a test énje, hanem a szellem jóval több; csak a szellem köthet össze minket a többiekkel és az egész Mindenséggel. És a szellem mintha védettebb, sebezhetetlenebb lenne, mint a lélek, mely oly könnyen szenved.