A lázadás az esztelenség láttán születik meg, igazságtalan vagy érthetetlen helyzetben. Vak lendülete rendet követel a káoszban, egységet a tovaillanó, az eltûnő mélyén. Kiált, követel, azt akarja, szûnjön meg a botrány, és kőbe íródjék, ami eddig szüntelenül a homokba íródott.

Kapcsolódó idézetek

1. A lázadással megszületik a tudat. Albert Camus
2. A felfordulás a rendből keletkezik, a gyávaság a bátorságból születik, a gyengeség az erőből jön létre. Szun-Ce
3. Az anyag szakadatlanul áramló folyó; a természet tevékenysége folytonos változásban nyilvánul meg, a végső ok ezer meg ezer fordulat szövevényében bujkál. Szinte semmi állandó nincs, s lábunknál tátong a múlt és jövő feneketlen, mindent fölfaló mélysége. Hogyne volna hát esztelen, aki ilyen körülmények között felfuvalkodik vagy szorong vagy jajgat, mintha valami akár egy ideig, akár tartósabban kellemetlenséget okozhatna. Marcus Aurelius
4. A lázadás szikra a szélben, de olyan szikra, amely a lőport keresi. André Breton
5. Amíg szenved az ember, addig nem tört meg egészen, addig még lázadni is tud. Aki szenved, már ezzel is lázad; aki el akarja fojtani lázadásunkat, annak előbb a szenvedést kell bennünk megfojtania. A szenvedés maga lázadás, egyet nem értés és tiltakozás; a nagy baj akkor kezdődik, amikor nem is szenvedünk többé. Székely János
6. Írod, hogy milyen nevetséges szenvedéllyel keressük magunkban és másban a nagyságot, és hogy milyen bután könnyû ezt a törvények elvetésében látni stb. Ez még nem azonos szerintem se a lázadással. Mert lázadni: kell! Esterházy Péter
7. Fehér és csillogó, homogén és tiszta. Szenvedő és makacs az egyetlen hibájában, a nehézkességben. Kivételes eszközökkel rendelkezik, hogy kiszolgálja ezen hibát. Elkanyarodik, átszel, elönt, beszûrődik. Ez a fogyatékosság önmagán belül játszik is. Szünet nélkül elolvad, minden percben elhárít minden formát, megalázkodik, hasra fekszik a földön szinte holttestként, mint némely szerzetesek az imánál. Mondhatjuk, hogy a víz őrült, amiatt a hisztérikus szükséglete miatt, hogy egyedül saját nehézkességének engedelmeskedjen, mely a hatalmában tartja, mint egy fixa idea.
8. A forradalom természetéből fakadóan gyökeresen változtat meg mindent. Kiszámíthatatlan, a káoszhoz hasonló társadalmi állapotot hoz létre, amelyben minden és mindennek az ellenkezője is megtörténhet, s bár vannak a forradalmaknak közös vonásaik, mindegyik egyedülálló és megismételhetetlen a maga nemében.
9. Amikor az emberek nem bírnak mit kezdeni a bennük dúló, érthetetlen feszültségekkel, nem tudnak hova menekülni önmaguk elől, kifelé vetítik kínjaikat. E vetítés folytán meglátják másokban mindazt, amitől saját lényükben irtóztak, és mindenáron le akarnak számolni vele. A tudat hasad, mint az atom, a gyûlölködők mind többen és többen lesznek, s végül kirobban a fegyveres konfliktus. Minden erőszakos esemény úgy kezdődik, hogy az ember képtelen vagy gyáva szembenézni önmagával. Ezért voksol inkább a másokkal való szembefordulásra. Vavyan Fable
10. A lázadásában, kivetettségében, magárahagyatottságában, testi és lelki elesettségében megvetett ember, aki - neki felróható és rajta kívül álló okok miatt - az élet vesztese, ha másnak már nem is, az Örökkévalóságnak mindenképpen kell. Iványi Gábor