A legalapvetőbb szülői ösztön a gyermekeink táplálására és megóvására irányul. Egy gyermeket gyászolni a végső tehetetlenség beismerése. Nem tudod megvédeni azt, ami alászáll a földbe. Nem takargathatsz be egy sírhelyet.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy szülő számára nincs fájdalmasabb, mint a gyereke elvesztése. Az ember valahogy bele se gondol, hogy túlélheti a sarjait. Természet ellen való igazságtalanság az ilyen tragédia. Carole Matthews
2. Egy szülőnek elképzelhetetlen, hogy elveszítse gyermekét, mert őt szereti a világon a legjobban. Hús a húsából, vér a véréből. Bármijét odaadná, csak hogy boldognak lássa. A gyermeke öröme az övé is, de a fájdalmában is ugyanúgy osztozik.
3. A gyász mindannyiunkban közös, de mindenkiből mást hoz ki. Nemcsak a halált gyászoljuk, az életet is, a veszteséget, a változást. És ha eltûnődünk, miért szívunk annyiszor, hogy miért fáj annyira, nem szabad elfelednünk, hogy tudunk változtatni. Így maradunk életben. Mikor már annyira fáj, hogy fojtogat, az segít túlélni. Ha visszanézünk arra a napra, furcsamód, hihetetlen mód nem érzünk már úgy. Nem fog ennyire fájni. A gyász mindenkit utolér a maga idejében, a maga módján. A legtöbb, amit tehetünk, amit bárki tehet, hogy becsületesek vagyunk. A legrosszabb dolog, a gyász legrémesebb része, hogy nem tudjuk irányítani. A legtöbb, hogy átadjuk neki magunkat, ha eljön, és ha tudjuk, kieresztjük. De a legrosszabb, hogy mikor már azt hiszed, vége, kezdődik elölről, és mindig, minden alkalommal eláll a lélegzeted.
4. A gyermek minden áldozatra le van kötelezve szülei iránt, még ha életét kívánják, azt is oda kell értük adnia; de a becsületet senkiért és semmiért a világon nem szabad feláldozni, aljasságra még a szülők érdekében sem szabad vetemülni. Kánya Emília
5. A halál az élet természetes része, a születés ellenpólusa. Ugyanúgy a gyász is. A gyászt nem lehet eltüntetni, el lehet nyomni ideiglenesen, de bennünk marad. Csak azt érezzük olyankor, hogy valami nyomaszt minket, ami nem oldódott fel. Azt érezzük, hogy valami nincs rendben.
6. Gyerekekkel magukra hagyott nők. Tele van velük a világirodalom. Erre nincs magyarázat, elfogadható érv, egyértelmû az ítélet. Mert képtelenség ilyesminek kitenni egy nőt, mert kegyetlenség elhagyni a gyerekeidet, és mert egoizmus érezni a házasság után... Mert élettelen életbe zuhan a nő, magával rántja a gyerekeket, a fájdalomtól megbomlik a tudata, a kíntól elhagyja a méltósága, lelkét az ereje, testét a lelke. Csak a végtelenbe zuhanás van, s kemény a föld. Tisza Kata
7. A gyász olyan átmeneti állapot, ahol az ember kiélheti legelemibb késztetéseit és táplálhatja legönzőbb érzéseit, minden következmény nélkül, főképpen, ha a szóban forgó késztetés a gyászhoz kötődik.
8. Az anyaság magában hordoz egyfajta természetes bánatot is: a gyerekeid kirepülnek a nagyvilágba. De minél jobban neveled őket, annál tovább juthatnak. És a távolság ellenére is, a szeretetben nevelt gyerekek egyre közelebb és közelebb kerülnek az anyjukhoz. A te helyed ott van a szívükben, ezért mindig olyan lesz, mintha ott lennél mellettük. Steve Biddulph
9. Mindenki tudja, hogy egy nap bekövetkezik. Természetes, hogy átéljük a szüleink halálát. De amikor eljön az idő, rájövünk, hogy mégsem készültünk fel rá. Üres gyász kerít hatalmába, az ember felnőtt létére elhagyott gyermeknek érzi magát. Szomorúságot érzünk az elvesztegetett idő miatt, megbánást mindazért, amit nem mondtunk ki, és hálát mindenért, ami szép volt. Cecilie Enger
10. Egy beteg gyerek anyukája szerintem közelebb áll az állathoz, mint az emberhez. Az ösztönök szinte semmi mást nem hagynak érvényesülni. A tanult viselkedésformák átadják a helyüket a belső tûznek, amellyel a kicsinyünket akarjuk táplálni, védelmezni, gyógyítani. D. Tóth Kriszta