A legfőbb bizonyossága a létnek, hogy az út, amelyre születésünk pillanatában rálépünk - legyen bár kacskaringós, rövid vagy hosszú - mindenképpen a halálhoz vezet.

Kapcsolódó idézetek

1. A halál (...) biztos tudat, az egyetlen, amiről tudjuk, hogy elér bennünket, kivétel nincs, sem meglepetés, minden út hozzá vezet, bármit teszünk, előkészület a halálra, attól a pillanattól kezdve, amikor a járni tanuló gyermek először üti be a fejét a padlatba, mindig közelebb vagyunk hozzá, sohasem távolabb. Mesa Selimovic
2. A halál olyan tény, amellyel mindnyájunknak szembe kell néznünk. Jöhet egy hosszú élet végén; de hirtelen elragadhat fiatal és erős embereket is. A halál elkerülhetelen. Mihelyt megszülettünk, elkezdünk feléje haladni. Nem annyira az a fontos, hogy mikor halunk meg, hanem az, hogy hogyan.
3. Megszületünk, de életünk a halálhoz vezet. Mindössze egyetlen út áll előttünk, abból azonban korlátlan számú kijárat vezet.
4. A halál a föltétlen bizonyosság. Addig a félelmes, göröngyös buktatóút, az élet. És közben néha a megnyugvás, hogy mindebben rend van. Márai Sándor
5. Az élet (...) egy út a születéstől a halálig, és (...) ezt az utat helyesen kell végigjárni, mert különben végigmenni ugyan végigmész rajta, csak sehová se jutsz el, és aztán hiába is panaszkodnál. Borisz Akunyin
6. A halál mindenképpen halál, függetlenül attól, hogyan következik be.
7. Bárhogy is fordul az élet, választási lehetőségeink mindig vannak: mennyire halunk bele, milyen utat folytatunk, elmegyünk vagy visszatérünk. Tompos Kátya
8. Az élet megy tovább, csak annak nem, akinek búcsút intettünk. Az emberek jönnek és mennek, és mindannyian tudjuk jól, hogy ez így megy, mégis annyira kétségbeesünk, amikor megtörténik. (...) Az életben az egyetlen bizonyosság a halál. Ez az egy biztos; az életnek ez az egy feltétele az, amivel kapcsolatban nem tévedhetünk; mégis, gyakran összetörünk tőle. Cecelia Ahern
9. Ha valami biztos, akkor az az, hogy meg fogunk halni. És szerintem mindig egy perccel a halál előtt kell lenni.
10. Mindenkinek megvan a saját halála. Egész életünkben elkísér. A születésünk pillanatában világra jön velünk a halálunk is, aztán a végén kivisz. Vállon kocogtat vagy kézen fog a halálunk, és azt mondja, gyere szépen, itt az idő. Philip Pullman