Párkapcsolatban élni önmagában nem pozitív vagy negatív dolog, hiszen előfordul az is, hogy valakit a szülei, környezete kényszeríti arra, hogy megházasodjon, vagy épp nem tud kilépni egy kapcsolatból. A kérdés inkább az, hogy valaki képes-e a párkapcsolatra, és ha igen, akkor az a kapcsolat olyan, amilyet szeretne, vagy képes a társnélküliségre és ez szintén olyan, amilyet ő elképzelt magának.

Kapcsolódó idézetek

1. Csak az tud boldog párkapcsolatban élni, aki egyedül is képes boldog lenni. Aki maga nem tudja kormányozni az életét, annak a párkapcsolat csak függés lesz. Azért keresi a másik társaságát, mert a nélkül nem bír meglenni.
2. Senki sem úgy megy férjhez, hogy ha nem sikerül, na bumm, legfeljebb elválunk. De az ember addig vesz részt bármilyen párkapcsolatban, amíg az mindkettőjüknek jó, mindkettőjüknek örömet, boldogságot jelent. Aztán amikor valamiért megbicsaklik a kapcsolat, akkor szenved még néhány évig, amíg megerősödik benne a felismerés, hogy nem szeretné már folytatni. Ez nem egyszerû folyamat, sok fájdalommal és bánattal jár. Mégis meg kell hozni a döntést, ha már nem méltó önmagunkhoz képest az együttélés. Bánsági Ildikó
3. Az élet mindig hoz megoldandó feladatokat és nehézségeket. Egy párkapcsolat léte és fennmaradása jócskán múlik azon is, hogy ezt a felek képesek-e együtt észlelni és megoldani, avagy inkább az történik, hogy az egyik félreáll, hogy a másik odaférjen, és csináljon valamit. Tari Annamária
4. Amikor a női és a férfi szerep normálisan mûködik, szépen haladnak előre az életben. Ha a szerepek felcserélődnek, az bizony komoly lelki és fizikai problémákat okoz a párkapcsolatban. Az igazi házasságok nem a külön-külön önmegvalósításról, hanem a közös célokról szólnak... Ha a nő képes forrásként mûködni, de a férfi nem képes a nő álmait megtermékenyíteni, és ezáltal megvalósítani, a kapcsolat sikertelen.
5. A házasság nem csak egy papír, hanem szoros szövetség két ember között, ami problémákkal is jár, ezt pedig meg kell oldaniuk a feleknek. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindig sikerül, de törekedni kell a megoldásra. Ha sikerrel járunk, akkor a kapcsolat erősebb lesz, ha pedig nem, akkor véget kell vetni neki az összeférhetetlenség, a kompromisszum hiánya miatt.
6. Úgy is tud valaki magányos lenni, hogy ott van körülötte a családja, de mégis hiányzik valami, amit nem kap meg, valamilyen érzelmi szükséglete nincs kielégítve. Úgyis lehet magányos, hogy házasságban vagy párkapcsolatban él, gyerekei vannak.
7. Párban élni nehéz, mert elköteleződni, áldozatot hozni nehéz, de ha a megfelelő személyért teszed, akkor nem az. Ha ránézel a másikra és azt érzed, hogy senki másra nem vágysz, akkor nincsen ennél könnyebb dolog, de ha nem így érzel, akkor nem ő az igazi.
8. A magány szubjektív dolog, azt takarja, hogy aktuális emberi kapcsolataink mennyiségben és/vagy minőségben eltérnek a számunkra szükségestől, ideálistól. Párkapcsolatainkban is élhetünk tehát magányosan. Az olyan párkapcsolatok, amelyekben sok a konfliktus, de kevés a pozitív érzelem, támogatás, közelség, rosszat tesznek az egészségünknek - még a válásnál is rosszabbat -, míg a jó, meleg, intimitást is kielégítő párkapcsolatok védőhatással vannak ránk.
9. Tökéletes párkapcsolat nem létezik. Csupán annyit tehetünk, hogy tudatosan eldöntjük, hogy belefektetjük a kellő munkát. A párkapcsolat nem állandósult dolog, tenni kell érte. Gelong Thubten
10. Ahogy az emberi testre, úgy egy párkapcsolatra is igaz, hogy bármilyen jelentősebb rendszerhiba végzetes lehet; márpedig ezeknek a rendszereknek többnyire nem állandó körülmények között kell mûködniük. A párost körülvevő világ változásai természetesen befolyásolják a felek tapasztalatait. Bármi szolgálhat ékként, ami közéjük áll, vagy elmérgesít egy, már amúgy is nehéz helyzetet.