A legtöbb ember megjátssza magát, álarcot visel, ám a színjáték során elveszíti saját egyéniségét.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek azt hiszik, hogy egy álarctól megváltoznak, pedig valójában az történik, hogy azokká az emberekké válnak, akiknek lenniük kell.
2. A legtöbb férfi csak úgy tesz, mintha férfi lenne, valójában legtöbbször színészkedik. Steve Biddulph
3. Mindenki álarcot visel és szerepet játszik. Egyáltalában az egész társadalmi élet folytonos komédiázás. Arthur Schopenhauer
4. Szerintem valahol mindenki álarcot visel. Ki kevesebbet takar el magából, ki többet. Brandon Hackett
5. Színházat játszunk kifelé, tesszük, mintha szívesen látnánk magunk körül az embereket, és közben magunkat, saját magunkat is alig bírjuk elviselni. Szilvási Lajos
6. Ha megjátssza magát az ember, előbb-utóbb elbukik. Csernus Imre
7. A színházban az ember az életét adja oda. Balázs Péter
8. Felvehetsz ezer álarcot, ezer ruhát, és lehet millió mosolyod is, ha nincs közötte az igazi, elvesztél. Mert útközben elveszted azt, aki a legfontosabb: önmagad. És egyszer majd ott állsz egyedül, kisemmizve, és azt érzed, te mindent megtettél, mégsem sikerült. Mert a játszma közben elvesztetted önmagad, az erőd, a hited, és a remény is messze szállt. Pedig az egyetlen és legfontosabb, hogy az legyél, akivé váltál.
9. Mihelyt belép az ember a társas viszonyokba, egy mások által megírt, rendezett s az egyén által kissé átalakított szerepet játszik. Akár otthon, akár a munkahelyén - mindenképpen álarc van rajta. Ha szórakozik, ha "maradandót" alkot, az elképzelt szerep szerint cselekszik, beszél, gondolkodik. Rettenetes a végkövetkeztetés, de igaz. Nagy István Attila
10. Sokféle szerepet játszunk. Van, amelyik szórakoztat, és van, amelyiket azért játszunk, mert mások elvárják tőlünk. Legtöbbször azért, hogy védjük magunkat. Ingmar Bergman