Mihelyt belép az ember a társas viszonyokba, egy mások által megírt, rendezett s az egyén által kissé átalakított szerepet játszik. Akár otthon, akár a munkahelyén - mindenképpen álarc van rajta. Ha szórakozik, ha "maradandót" alkot, az elképzelt szerep szerint cselekszik, beszél, gondolkodik. Rettenetes a végkövetkeztetés, de igaz.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek, amióta világ a világ, társadalmi viszonyban állnak egymással. Szerepeket játszanak egyfajta színpadon állva, és mindig van közönség, mindig vannak további színészek, mind jelmezben vagyunk, gyakran álarcot viselünk, és ezek a helyzeti tényezők befolyásolják, hogyan gondolkodunk, mit csinálunk, hogyan érzünk. Philip Zimbardo
2. Mindnyájan álarcot viselünk. Õk is, én is - mindenki. Mutatunk egy arcot - az énünk egyik arcát - a világnak, egymásnak, és ez az arc olyannak mutat, amilyennek szeretnénk, hogy lássanak. És hogy mikor melyik arcunkat öltjük fel, attól függ, kivel vagyunk éppen, vagy hogy tudunk legjobban megfelelni mások elvárásainak.
3. Az emberek azt hiszik, hogy egy álarctól megváltoznak, pedig valójában az történik, hogy azokká az emberekké válnak, akiknek lenniük kell.
4. Mindenki álarcot visel és szerepet játszik. Egyáltalában az egész társadalmi élet folytonos komédiázás. Arthur Schopenhauer
5. Mindenkinek van szerepe, amit a családjától, körülményeitől, a társadalomtól készen és kötelezően kapott, van, aki a vágyait követve kikunyerál, kialkuszik, kiharcol magának valami más szerepet. Ez a szerep kialakul a családon belül, a munkahelyen, egyesületek keretei között és mindenütt. Szerepük van az embereken kívül a szervezeteknek, a pártoknak, de még a nemzeteknek is. Szinetár Miklós
6. Abban a világban, ahol mindenáron kötelező megőrizni a látszatot, abban a világban, ahol az ember sem igazi társat, sem hû barátot nem talál, abban a világban, ahol senki nem beszélget őszintén, hanem csupán az elvárásnak megfelelően társalog, cseveg, mû-mosolyog. Ebben a világban valóban a ruha teszi az embert.
7. Mindannyian igyekszünk felölteni az illő ábrázatot és külsőt, hogy a többiek annak lássanak, akinek szeretnénk látszani, vagyis elmondható, hogy az egész világ - megannyi álarc. Francois de La Rochefoucauld
8. Mindannyian igyekszünk felölteni az illő ábrázatot és külsőt, hogy a többiek annak lássanak, akinek szeretnénk látszani, vagyis elmondható, hogy az egész világ - megannyi álarc. Francois de La Rochefoucauld
9. Az ember fokonként azonosul a neki szánt vagy rákényszerített szereppel, akár megfelel ez a szerep személyiségének, akár nem. Kertész Imre
10. Az álarcoknak céljuk van: nem engedik, hogy az ember sebezhető és kiszolgáltatott legyen - ez jól jön, ha valaki nem biztos magában és abban, mit szabad éreznie. Ennek a színlelésnek azonban ára van: ha bujkálunk, mert senkinek nem akarjuk felfedni a valós önmagunkat, rettentő magányosak leszünk. Steve Biddulph