A legtöbben nem is tudjuk, mire vagyunk képesek. Rémségekre. Honnan tudnánk, mielőtt valaki végül túl sokáig provokál minket? Ki gyaníthatná, milyen veszélyesek tudunk lenni, mielőtt valaki megfenyegetné a családunkat?

Kapcsolódó idézetek

1. Amíg nem merészkedünk ingoványos terepre, amíg nem próbáljuk ki, addig képtelenek leszünk felmérni, hol húzódnak a határaink, és elképzelni sem tudjuk, hogy azokat elérve hogyan viselkednénk, hogyan reagálnánk bizonyos helyzetekre. Gondolhatjuk azt, hogy mi hősiesen dacolnánk a fenyegető veszedelemmel, vagy meg lehetünk győződve arról, hogy gyáva nyuszi módjára, lapulva várnánk ki a veszély elmúltát. Ám bármit is képzelünk magunkról, egyáltalán nem biztos, hogy a valóságban is úgy cselekednénk. Mert amíg nem kerülünk először valós helyzetben túl a határainkon, addig csak képzelődhetünk arról, mit találnánk odaát. Amíg nem jutunk el erre a pontra, rengeteg tulajdonságunk is rejtve marad. Al Ghaoui Hesna
2. A felnőttek mindent előre tudnak. Azt is, hogy leesem onnan, azt is, hogy összetöröm, azt is, hogy felgyújtom, azt is, hogy kiöntöm, azt is, hogy megfázom, azt is, hogy tönkreteszem, és azt is, hogy nem lesz ennek jó vége. Csak azt nem értem, hogy akkor miért mérgesek, amikor a végén igazuk lesz. Janikovszky Éva
3. A legveszélyesebb fegyver, amit ellenünk fordíthatnak, az a saját lelkünk. Kihasználják kételyeinket és bizonytalanságunkat, amik eleve ott lesnek ránk. Önmagunkhoz legyünk hûek, vagy mások elvárásainak feleljünk meg? Ha őszinték és nyíltak vagyunk, szerethetnek minket feltétel nélkül? Van-e elég bátorságunk ahhoz, hogy kiadjuk magunkból a legbelsőbb titkainkat? Vagy a végén mind kiismerhetetlenek maradunk? Még magunk számára is?
4. A legtöbben nem tudnak hallgatni; késztetést érzünk, hogy értékeljünk, mert hallgatni túl veszélyes. Elsősorban bátorságra van szükség hozzá, aminek nem mindig vagyunk a birtokában. Carl Rogers
5. Sokan közülünk nem is tudnak a bennük lakozó erőről, vannak, akik nem törődnek vele, vagy egyszerûen hihetetlennek vélik; s többnyire önmagunk helyett másoktól, társadalombeli helyzetünktől várjuk a segítséget. Shirley Maclaine
6. Eljön az idő, amikor mindannyiunknak rá kell jönnünk, hogy mitől félünk. Néhányan attól, hogy "talán sose bocsát meg nekem". Mások attól, "talán megtudja az igazat". Néhányan attól, "el tudna küldeni?". Igen, a világ egy félelmetes hely, és még rettenetesebb, ha egyedül kell szembe néznünk vele.
7. A félelem egyaránt kihozhatja belőlünk a legjobb és a legrosszabb oldalunkat. Hiszen a félelem hatására, ösztönösen sokszor olyan önzetlen, sőt hősies tetteket hajthatunk végre, amelyeket korábban talán nem is feltételeztünk magunkról. Al Ghaoui Hesna
8. Ha felfedezzük, kik vagyunk valójában, kénytelenek vagyunk elfogadni azt is, hogy sokkal tovább mehetünk a megszokottnál. És ez megrémiszt. Jobb, ha nem kockáztatunk túl sokat, hiszen mindig hivatkozhatunk arra, hogy "azért nem tettem meg, amit kellett volna, mert nem hagyták". Ez így kényelmesebb. Biztonságosabb. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy lemondunk a saját életünkről. Paulo Coelho
9. Minden emberben, vagy majdnem minden emberben benne rejlik a bármilyen barbárságra képes szörnyeteg. A körülményeken múlik. (...) De persze azt gondoljuk, ez csak másokra vonatkozik, ez velünk nem történhet meg. Az egyik legveszedelmesebb dolog, hogy az emberek azt hiszik magukról, hogy jók, és nem képesek gonosz tettekre. Pedig szinte mindannyian képesek vagyunk barbárrá válni. Ezt kell tudatosítanunk magunkban, így lehet esélyünk elkerülni, hogy valóban azzá is legyünk. Thomas Glavinic
10. Veszélyes férfiak járnak közöttünk, és nem mindig tudhatjuk biztosan, hogy kik ők, vagy hogy milyen titkokat rejtegetnek, de ha a legrosszabb sejtéseink beigazolódnak cselekedhetünk. Ha a szándékaik lelepleződtek, lépéseket tehetünk, hogy megvédjük magunkat és szeretteinket. Valóban, veszélyes férfiak szörnyû károkat okozhatnak, de olykor a legnagyobb veszélybe önmagukat sodorják.