A létet vágyban átölelve, riadva nézem a homályt. Magam se értem, hogy mi ver le, magam se tudom, hogy mi bánt.

Kapcsolódó idézetek

1. Úgy érzem, elvesztem a messzeségben, s szívemet ott hagytam a sötétségben. Keresem, ki rabolta el tőlem, de arca csak homály a ködben. Tóth Eszter
2. Néha úgy érzem, hogy a megfoghatatlant akarom megfogni, néha meg azt, hogy jeget ölelek, és mire felenged a karomban, engem magamat megdermeszt. Guy de Maupassant
3. Én félek. Az élettől és sötéttől, mely mindenütt kegyetlenül elér. Kosztolányi Dezső
4. Nyomorultan, tériszonyban, könyörögve a semmitsemtudásért, még mindig magamhoz szorítanék valakit, valamit, Veszendőt a Veszendő. Fodor Ákos
5. Eláraszt a reménytelenség. Egyszerûen nem látom a fényt az alagút végén. Tudom, hogy küzdenem kell a kétségbeesés ellen, de egyre nehezebb értelmet találnom bármiben is.
6. Félek a haláltól, de nem akarom elszalasztani az életet. Félek a szerelemtől, mert olyan dolgok kapcsolódnak hozzá, amiket emberi ésszel nem lehet fölfogni: hatalmas a fénye, de az árnyéka megrémiszt. Paulo Coelho
7. Nem értem meg azt sem, amit józan ésszel teszek. S tökéletlen vagyok abban, mit eltökéltem. Öröm és bánat más, mint amit érezhetek. Megyek, s nem követ, ami belül vagyok mégsem. Fernando Pessoa
8. Az élet homályban telik el, kimondatlan szavak, mozdulatok, melyeket idejében elvetélünk, hallgatás és félelem, ennyi az élet, az igazi. Márai Sándor
9. Vagy én vonzódtam a sötéthez, vagy pedig az hozzám - nem tudom. Jimmy Page
10. Hozzád láncol ölelésem s nem nézhetlek-érinthetlek, mivel ráébredni félek kérdéssel, simogatással véghetetlen magányomra, hogy szeretlek és te nem. Pedro Salinas