A mû és alkotója az idők folyamán egyre jobban eltávolodnak egymástól, és csupán a tudományos teljesítmény - az, ami szerzőjétől függetlenül az utókorra marad - ítélhető meg igazi értéke szerint.

Kapcsolódó idézetek

1. A mû a megítéléséhez szükséges távolságot csakis írója halála után nyerheti. John Irving
2. Egy mûnek a való értékét csak maga a mû mondhatja el, mások csak beszélhetnek róla. Egry József
3. A mûvek függetlenednek az írótól, felragyognak vagy eltûnnek, és ez nem feltétlenül szól a minőségükről. Békés Pál
4. A mûvészet hanyatlik, minél tovább nézi az ember az újakat, annál jobban látja, hogy a régi mesterek milyen utánozhatatlanul nagyok. Lev Tolsztoj
5. Egy mûvészt gyakran csak egy másik mûvész tud igazán értékelni. Dynamo
6. A mûvészi alkotásnál a téma másodrendû fontosságú. Mindig a "hogyan" és nem a "mit" dönti el a mû értékét. Szőnyi István
7. A kritika és a közönség elvárásai nem azonosak, így különbözik az egyes könyvek piaci megítélése, végső soron a sorsa, különböznek a szerzői sorsok is. Okoz ez némi zavarodottságot. Azt csak növeli, hogy igen silány, mûvészi értékeket alig hordozó alkotások sokkal népszerûbbek, sikeresebbek értékes, maradandó mûveknél, ennek bosszantó anyagi vonatkozásaival. Bodor Ádám
8. Az alkotás és az alkotó ember lényege mélyen összefügg. Úgy értem, hogy csak etikus ember hozhat létre érvényes mûvet. Vavyan Fable
9. Az ember teljesítményének, legyen bármilyen rendkívüli adottságokkal megáldva is, határai vannak, és minél inkább előtérbe helyezi magát a mûvész, annál inkább korlátozottá válik.
10. Egy természettudományi mû nem az örökkévalóságnak szól. Az adott kor tudományát építi, ahhoz viszonyul, és annak a keretei között marad akkor is, ha esetleg forradalmian új eszméket tartalmaz. A tudomány az örök emberi érzéseket és kérdéseket hivatalból elkerüli. A természettudós írásmûve akkor is nagyon gyorsan elavul, ha gondolatai, felfedezései sokáig fennmaradnak. Mérő László