A mûvek függetlenednek az írótól, felragyognak vagy eltûnnek, és ez nem feltétlenül szól a minőségükről.

Kapcsolódó idézetek

1. A mû, az igazán jó mû mindig önálló életet él, függetlenül szerzőjének sorsától. Benedek Szabolcs
2. A mûvészet nem önmagától fejlődik; az emberek gondolatai változnak, s velük változik kifejezésük módja is. Pablo Picasso
3. A mû és alkotója az idők folyamán egyre jobban eltávolodnak egymástól, és csupán a tudományos teljesítmény - az, ami szerzőjétől függetlenül az utókorra marad - ítélhető meg igazi értéke szerint.
4. Egy olvasmány vagy bármely más mûvészi alkotás igazi gazdagságát éppen az értelmezhetőség szabadsága jelenti, ami független az alkotói szándéktól. Bodor Ádám
5. A valódi irodalmi mû, nem is okvetlenül a remekmû, mint egy élőlény: kimeríthetetlen. És szabad. Esterházy Péter
6. A nyomtatott dolgok saját értéküknek vagy az olvasó szeszélyének jóvoltából állnak vagy buknak. John Locke
7. A jó olvasó nem az írót keresi a mûben, hanem saját magát. S a mûnek, ha valóban mû, annyi jelentése van, ahány olvasója. Ezért kimeríthetetlen.
8. A siker mindig hullámokban éri az alkotókat, felkapják-leejtik, és sokszor nem a mûvek alapján ítélik meg, hanem (néha kiszámítható, néha teljesen kiszámíthatatlan) külsődleges szempontok alapján. Kemény Lili
9. Nincs öröklét. Csak a jelen létezik az író számára. Attól függ minden, költészete milyen lánggal, mekkora fénnyel lobog, amíg él.
10. Az író, ha valóban író, önmagából kiindulva és legtöbbször önmagáról ír, és ha a szavai jelentenek valamit, az csupán azért lehetséges, mert hû önmagához, a saját hangjához és ritmusához. A tartalom, a téma az írás mellékterméke, nem pedig a lényege. Aharon Appelfeld