A mûvész, az alkotó, még ha teljesen szkeptikus, lemondó is, hisz a jövőben, különben nem hozna létre mûveket. A legpesszimistább fajta is úgy érzi, hogy élményeit tovább kell adni, nemcsak kortársainak, de az utána következő nemzedékeknek is. Mi más lenne ez, mint ösztönös bizalom a jövőben? !

Kapcsolódó idézetek

1. Egy mûvész tartozik annyival magának és a közönségének, hogy próbálja felfedezni önmaga mélységeit és kutatja a lelkét azáltal, hogy időnként új anyagokat, új gondolatokat és új értelmet keres. Az igazi kockázatvállalás az lenne, ha folyton magamat ismételném. Juliette Binoche
2. Naiv tévhit, hogy a mûvészetben az állandó változás egyúttal állandó fejlődést is jelent. Maga a mûvész természetesen úgy érzi, hogy túlhaladt apái nemzedékén és nem érthetünk meg egyetlen mûvészi alkotást, ha nem osztozunk a mûvész élményében, nem érezzük át mi is a felszabadulást, diadalt, amit ő érzett, mikor a kész munkát maga előtt látta. De gondolnunk kell arra is, hogy ami egyik irányban haladás, nyereség, a másikban veszteség, és a szubjektív diadal nem jár okvetlenül együtt a mûvészi érték növekedésével. Ernst Hans Gombrich
3. Mûvész pedig elsősorban az, aki hisz önmagában. Nem hatnak rá a közönséges ember ingerei: nem hajszolja magát halálra, de nem is élősdi. Azért él, hogy kifejezze önmagát, és eközben a világot gazdagítja. Henry Miller
4. Én minden alkalommal el fogom mondani, ha valami nekem nem tetszik, és soha nem fogok félni a következményektől. Nem csak koromból adódóan sem, hanem mert azt gondolom, hogy ha mi félünk, akkor mindenki más is fog. Az alkotó ember és a mûvész ember nem félhet. Nekünk nem lehet félnivalónk. Mi vagyunk azok, akik kihangosítják az emberek véleményét. Mehringer Marci
5. Nem kell félni senkinek, hogy a mûvészet elvont utakon is jár. A mûvészetet emberek alkotják, következésképpen ha az embernek megvan az alkotó képessége, a másik embernek megvan a befogadó képessége. Gadányi Jenő
6. Egy alkotómûvész mindig valamennyire magányosnak érzi magát, mert minden darabjával az ember előre jut, megfogalmaz valamit, és mégis valami még örökösen hiányzik. És ezt a valamit mindig újra és újra keresni kell, ez egyfajta magányossággal, kétellyel, félelemmel jár.
7. A mûvészet nem az ember tudatára, hanem az érzelmeire hat, hogy meglágyítsa, megpuhítsa az emberi lelket. A nagy mûalkotás eszmeisége sokrétû és meghatározhatatlan, akár az élet. Ezért sem számíthat az alkotó mûve tökéletes befogadására, mely megfelelne a saját értelmezésének. A mûvész csupán törekedhet arra, hogy megmutassa a maga világfelfogását, hogy az emberek az ő szemével nézzék a világot, hogy áthassák őket a mûvész gondolatai, kétségei, érzései. Andrej Tarkovszkij
8. A legtöbb mûvész impulzív alkat, nem tervez hosszú távra előre. A mûvészek természetüknél fogva szerencsejátékosok. A szerencsejáték azonban veszélyes sport. Valahányszor valami mûalkotást hozol létre, kockáztatsz. Felteszed a zsetonodat arra, hogy a befektetett idő, energia és erőforrások valamikor majd nagyban megtérülnek. Elizabeth M. Gilbert
9. "A minden semmibe veszhet" félelmetes érzése a legtehetségesebbeket halhatatlan mûvek alkotására vagy emlékezetes tettek végrehajtására ösztökélte, abban a reményben, hogy az emberek évezredekig fognak emlékezni rájuk. A mûvészet számos, még ma, évszázadokkal később is csodált remeke, valamint a gondolkodás legmélyebbre hatoló eredményei ennek a nagyon is emberi félelemnek nagyszerû gyümölcsei. Guido Tonelli
10. Hogy mit szabad és mit nem, az a mûvészben dől el. Õ érzi, hogy meddig mehet el, és ő vállalja a következményeket is.