A mûvészet az utóbbi évtizedekben igen gyakran iparrá vált, és a "mûvészi érték" fogalma egyre elválaszthatatlanabb lett a "kereskedelmi érték" fogalmától. És éppen az új (kortárs) mûvek tekintetében a marketing szerepe igen sokszor - az "eladhatóság" kritériuma alapján - olyan mûveket állít középpontba, amelyeknek mûvészi értékük alapján nem biztos, hogy ott lenne a helyük.

Kapcsolódó idézetek

1. A mûvészet ára szinte teljesen független az esztétikától: a felbecsülhetetlen értékû mestermû értéktelenné válik, ha kiderül, hogy hamisítvány; konzervdobozok és képregények magas mûvészetté válnak, ha a mûvészeti világ annak kiáltja ki azokat, és attól kezdve látványosan pazarló áruk lesz. Steven Pinker
2. A mûvészet értékeit nem lehet előre racionálisan megtervezni, mint a mérnöki konstrukció esetében. Éppen a jó, a szép keresése és meghatározása folyamatában válik a társadalom fontos kommunikációs tervévé, ahol egy-egy nemzedék keresi és találja meg identitását, az élete értelmét. A mûvészettel az ember megélheti azt a vágyát, hogy a valóság mellett új világot teremtsen, de alkotásai nem taszítják káoszba a társadalmat. Csányi Vilmos
3. Egy mûalkotás értékét a kapitalista társadalomban csak akkor ismerik el, ha pénzzé konvertálhatósága szavatolható. Ezen a ponton kerülnek a képbe a galériások és mûkereskedők. Õk változtatják pénzzé a mûvészetet. Õk befolyásolják a vágynak azt a mechanizmusát, amely a mûvészeti piacot mozgásban tartja.
4. Szerencsétlen módon azzal a tudattal nőttünk fel, hogy a szórakoztatás a mûvészetnek egy sekélyesebb formája, kevésbé értékes, kevésbé tisztességes, kevésbé érdemli ki a figyelmünket. Ezzel azonban egyáltalán nem értek egyet. Az én meglátásom szerint bármi lehet mûvészet, ami magával ragadja az embereket, illetve másra is hatást gyakorol, akkor az hordoz értékeket, függetlenül attól, hogy mivel is van felcímkézve, vagy milyen mûfajból származik. Régebben gyakran tettek különbséget a mûvészet és a szórakoztatás között, amit nem tudok elfogadni. A mûvészet lehet szórakoztató, a szórakoztatás pedig lehet mûvészi. Ugyanakkor van különbség a szórakoztató és a mûvész között, mivel egy szórakoztató egyből abbahagyja a szórakoztatást, ha lejön a színpadról, ezzel szemben a mûvész a mûvészetnek él. Marilyn Manson
5. A szórakoztatás nem választható el a mûvészettől, és az a mûvészet, amely nem szórakoztat, nem is igazi mûvészet. Társadalmi igény és feladat, hogy a munka is szórakoztatóvá váljon, hiszen amit az ember jókedvvel csinál, az mindig eredményesebb, mindig hasznosabb. Ami nem szórakoztató - legyen szó munkáról, mûvészetről, puszta időtöltésről - az nem is lehet értékes az emberek számára. Bródy János
6. A mûvészi alkotásnál a téma másodrendû fontosságú. Mindig a "hogyan" és nem a "mit" dönti el a mû értékét. Szőnyi István
7. A mûvészetben az a baj, hogy "pontozásos sportág", egy-egy teljesítmény vagy mutatvány értéke nem magában való, hanem az elbírálók ízlésétől függ. Moldova György
8. Egy mûalkotás értéke társadalmi konstrukció. A mûvészeti rendszerben úgynevezett kulturális tőkével rendelkező mûvészeti szakértők tekinthetők mérvadónak. A piacon a pénzzel vagy úgynevezett gazdasági tőkével rendelkező mûvészeti szakértők tekinthetők mérvadónak. Minthogy a galériások és kritikusok, múzeumigazgatók és gyûjtők, aukcionátorok és mûvészettörténészek személyes kapcsolatai révén a két rendszer szorosan össze van fonódva egymással, és kölcsönösen hat egymásra, a szavazatok az idők során ideálisan egybehangolódnak.
9. Manapság ha valakinek a mûvei eladhatatlanok, és ez idejében kiderül, az illető kénytelen hajlamait a mûkedvelés szintjén kiélni, és biztonságosabb megélhetés után nézni. Nem is baj, a mûvészetben a középszerûség már-már szánalomra méltó: amikor egy életmûről kezd kiderülni, hogy mindegy, hogy van vagy nincs. Bodor Ádám
10. A mûvészeti piac a kapitalista társadalom legambivalensebb produktuma. Itt találkozik össze mûvészet és pénz, szakrális áhítat és profán spekuláció, árverési rekord és mûvésznyomor. Ez a találkozóhelye a kimeríthetetlen kreativitásnak és a telhetetlen fogyasztásnak, a mûvészi fejlődés hosszú ciklusainak és értékesítésük röpke szakaszainak. Itt illeszkedik egymásba a mûvészi szabadság a kapitalizmus diktálta kényszerekkel.