A mûvészeti piac a kapitalista társadalom legambivalensebb produktuma. Itt találkozik össze mûvészet és pénz, szakrális áhítat és profán spekuláció, árverési rekord és mûvésznyomor. Ez a találkozóhelye a kimeríthetetlen kreativitásnak és a telhetetlen fogyasztásnak, a mûvészi fejlődés hosszú ciklusainak és értékesítésük röpke szakaszainak. Itt illeszkedik egymásba a mûvészi szabadság a kapitalizmus diktálta kényszerekkel.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy mûalkotás értékét a kapitalista társadalomban csak akkor ismerik el, ha pénzzé konvertálhatósága szavatolható. Ezen a ponton kerülnek a képbe a galériások és mûkereskedők. Õk változtatják pénzzé a mûvészetet. Õk befolyásolják a vágynak azt a mechanizmusát, amely a mûvészeti piacot mozgásban tartja.
2. A kapitalizmus nem csak egyenlőtlenségeket teremt, hanem kulturális kényszereket is arra vonatkozóan, hogy milyen tartalmakat lehet elkészíteni és milyeneket nem. (...) A kapitalizmus nem csak az, hogy a kamerát vagy az autót hogyan gyártják, hanem az is, hogy a mûsorokat hogyan gyártják és egyáltalán milyen mûsor jut el odáig, hogy emberek láthatják. Egy kereskedelmi tévé egy nagyon súlyosan ideologikusan mûködő kulturális intézmény, ami indoktrinál embereket bizonyos viselkedésmintákra, bizonyos kulturális felfogásokra stb. Ha ezt legalább tudatosítjuk magunkban, akkor valamilyen módon közösen fölfedezhetjük a manipuláltságunkat.
3. Szerencsétlen módon azzal a tudattal nőttünk fel, hogy a szórakoztatás a mûvészetnek egy sekélyesebb formája, kevésbé értékes, kevésbé tisztességes, kevésbé érdemli ki a figyelmünket. Ezzel azonban egyáltalán nem értek egyet. Az én meglátásom szerint bármi lehet mûvészet, ami magával ragadja az embereket, illetve másra is hatást gyakorol, akkor az hordoz értékeket, függetlenül attól, hogy mivel is van felcímkézve, vagy milyen mûfajból származik. Régebben gyakran tettek különbséget a mûvészet és a szórakoztatás között, amit nem tudok elfogadni. A mûvészet lehet szórakoztató, a szórakoztatás pedig lehet mûvészi. Ugyanakkor van különbség a szórakoztató és a mûvész között, mivel egy szórakoztató egyből abbahagyja a szórakoztatást, ha lejön a színpadról, ezzel szemben a mûvész a mûvészetnek él. Marilyn Manson
4. A mûvészet az utóbbi évtizedekben igen gyakran iparrá vált, és a "mûvészi érték" fogalma egyre elválaszthatatlanabb lett a "kereskedelmi érték" fogalmától. És éppen az új (kortárs) mûvek tekintetében a marketing szerepe igen sokszor - az "eladhatóság" kritériuma alapján - olyan mûveket állít középpontba, amelyeknek mûvészi értékük alapján nem biztos, hogy ott lenne a helyük.
5. Sokkal helyénvalóbbnak érezzük, ha a mûvészeket a piac tartja el - mint ahogy mindenki mást is. (...) Ha azonban az ember a kísérletezésben kiérlelendő zsenivel van megáldva, kell valaki, aki átsegíti azon a hosszú és nehéz időn, ami a mûvészetének teljes kibontakozásához szükséges. Malcolm Gladwell
6. A mûvészet értékeit nem lehet előre racionálisan megtervezni, mint a mérnöki konstrukció esetében. Éppen a jó, a szép keresése és meghatározása folyamatában válik a társadalom fontos kommunikációs tervévé, ahol egy-egy nemzedék keresi és találja meg identitását, az élete értelmét. A mûvészettel az ember megélheti azt a vágyát, hogy a valóság mellett új világot teremtsen, de alkotásai nem taszítják káoszba a társadalmat. Csányi Vilmos
7. Az igazi mûvészet mindig egy kicsit harcban, feszültségben él a közönséggel, annak kialakult értékrendjét módosítja újra és újra, ehhez pedig ismételten meg kell küzdenie a legtöbb meglevő "szellemi tériszonnyal". Papp Oszkár
8. Egy mûalkotás értéke társadalmi konstrukció. A mûvészeti rendszerben úgynevezett kulturális tőkével rendelkező mûvészeti szakértők tekinthetők mérvadónak. A piacon a pénzzel vagy úgynevezett gazdasági tőkével rendelkező mûvészeti szakértők tekinthetők mérvadónak. Minthogy a galériások és kritikusok, múzeumigazgatók és gyûjtők, aukcionátorok és mûvészettörténészek személyes kapcsolatai révén a két rendszer szorosan össze van fonódva egymással, és kölcsönösen hat egymásra, a szavazatok az idők során ideálisan egybehangolódnak.
9. A kritika és a közönség elvárásai nem azonosak, így különbözik az egyes könyvek piaci megítélése, végső soron a sorsa, különböznek a szerzői sorsok is. Okoz ez némi zavarodottságot. Azt csak növeli, hogy igen silány, mûvészi értékeket alig hordozó alkotások sokkal népszerûbbek, sikeresebbek értékes, maradandó mûveknél, ennek bosszantó anyagi vonatkozásaival. Bodor Ádám
10. A mûfaj csak egy kereskedelmi fogalom. Az embernek meg kell találnia a módját, hogyan lehet megszabadulni a rabságoktól. Mûfajban gondolkodni a rabság eléggé primitív formája. Szabados György