Egy mûalkotás értékét a kapitalista társadalomban csak akkor ismerik el, ha pénzzé konvertálhatósága szavatolható. Ezen a ponton kerülnek a képbe a galériások és mûkereskedők. Õk változtatják pénzzé a mûvészetet. Õk befolyásolják a vágynak azt a mechanizmusát, amely a mûvészeti piacot mozgásban tartja.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy mûalkotás értéke társadalmi konstrukció. A mûvészeti rendszerben úgynevezett kulturális tőkével rendelkező mûvészeti szakértők tekinthetők mérvadónak. A piacon a pénzzel vagy úgynevezett gazdasági tőkével rendelkező mûvészeti szakértők tekinthetők mérvadónak. Minthogy a galériások és kritikusok, múzeumigazgatók és gyûjtők, aukcionátorok és mûvészettörténészek személyes kapcsolatai révén a két rendszer szorosan össze van fonódva egymással, és kölcsönösen hat egymásra, a szavazatok az idők során ideálisan egybehangolódnak.
2. Az általunk mûvészetnek tekintett dolgot néhány kiválasztott hozza létre. Egy kis csoport teremti, népszerûsíti, vásárolja, állítja ki és dönt a mûvészet sorsáról. A világon néhány száz embernek van csak valós szava. Ha elmész egy mûvészeti galériába, csak egy turista vagy, aki a milliomosok trófeafalát bámulja.
3. A mûvészeti piac a kapitalista társadalom legambivalensebb produktuma. Itt találkozik össze mûvészet és pénz, szakrális áhítat és profán spekuláció, árverési rekord és mûvésznyomor. Ez a találkozóhelye a kimeríthetetlen kreativitásnak és a telhetetlen fogyasztásnak, a mûvészi fejlődés hosszú ciklusainak és értékesítésük röpke szakaszainak. Itt illeszkedik egymásba a mûvészi szabadság a kapitalizmus diktálta kényszerekkel.
4. A mûvészvilág mocskos kis titka, amely immár nyílt titok, abban áll, hogy ha valaki egyszer befutott, onnantól már mindenkinek az az érdeke, hogy az illető "befutott" is maradjon. Ha egy mûgyûjtő több millió dollárt fizet ki egy mûalkotásért, akkor neki, a mûvésznek és persze a galériának is elemi érdeke, hogy annak a bizonyos mûnek az értéke legalább ezen a szinten maradjon a jövőben is. A galériák nem élnének meg, ha nem léteznének mûgyûjtők. Ahogy a múzeumok sem. A múzeumok igazgatótanácsában pedig szintén mûgyûjtők ülnek. Barabási Albert-László
5. A mûvészet az utóbbi évtizedekben igen gyakran iparrá vált, és a "mûvészi érték" fogalma egyre elválaszthatatlanabb lett a "kereskedelmi érték" fogalmától. És éppen az új (kortárs) mûvek tekintetében a marketing szerepe igen sokszor - az "eladhatóság" kritériuma alapján - olyan mûveket állít középpontba, amelyeknek mûvészi értékük alapján nem biztos, hogy ott lenne a helyük.
6. Egy mûalkotás értékét az általa keltett vágy mértéke, vagyis az szabja meg, hogy ki akarja birtokolni és mennyire.
7. A mûvészet annyit ér, amennyit fizetnek érte.
8. A mûvészet ára szinte teljesen független az esztétikától: a felbecsülhetetlen értékû mestermû értéktelenné válik, ha kiderül, hogy hamisítvány; konzervdobozok és képregények magas mûvészetté válnak, ha a mûvészeti világ annak kiáltja ki azokat, és attól kezdve látványosan pazarló áruk lesz. Steven Pinker
9. A mûvészet értékeit nem lehet előre racionálisan megtervezni, mint a mérnöki konstrukció esetében. Éppen a jó, a szép keresése és meghatározása folyamatában válik a társadalom fontos kommunikációs tervévé, ahol egy-egy nemzedék keresi és találja meg identitását, az élete értelmét. A mûvészettel az ember megélheti azt a vágyát, hogy a valóság mellett új világot teremtsen, de alkotásai nem taszítják káoszba a társadalmat. Csányi Vilmos
10. Sokkal helyénvalóbbnak érezzük, ha a mûvészeket a piac tartja el - mint ahogy mindenki mást is. (...) Ha azonban az ember a kísérletezésben kiérlelendő zsenivel van megáldva, kell valaki, aki átsegíti azon a hosszú és nehéz időn, ami a mûvészetének teljes kibontakozásához szükséges. Malcolm Gladwell