Ugrás a tartalomra
Egy mûalkotás értéke társadalmi konstrukció. A mûvészeti rendszerben úgynevezett kulturális tőkével rendelkező mûvészeti szakértők tekinthetők mérvadónak. A piacon a pénzzel vagy úgynevezett gazdasági tőkével rendelkező mûvészeti szakértők tekinthetők mérvadónak. Minthogy a galériások és kritikusok, múzeumigazgatók és gyûjtők, aukcionátorok és mûvészettörténészek személyes kapcsolatai révén a két rendszer szorosan össze van fonódva egymással, és kölcsönösen hat egymásra, a szavazatok az idők során ideálisan egybehangolódnak.
Kapcsolódó idézetek
-
Egy mûalkotás értékét a kapitalista társadalomban csak akkor ismerik el, ha pénzzé konvertálhatósága szavatolható. Ezen a ponton kerülnek a képbe a galériások és mûkereskedők. Õk változtatják pénzzé a mûvészetet. Õk befolyásolják a vágynak azt a mechanizmusát, amely a mûvészeti piacot mozgásban tartja.
-
Az általunk mûvészetnek tekintett dolgot néhány kiválasztott hozza létre. Egy kis csoport teremti, népszerûsíti, vásárolja, állítja ki és dönt a mûvészet sorsáról. A világon néhány száz embernek van csak valós szava. Ha elmész egy mûvészeti galériába, csak egy turista vagy, aki a milliomosok trófeafalát bámulja.
-
A mûvészvilág mocskos kis titka, amely immár nyílt titok, abban áll, hogy ha valaki egyszer befutott, onnantól már mindenkinek az az érdeke, hogy az illető "befutott" is maradjon. Ha egy mûgyûjtő több millió dollárt fizet ki egy mûalkotásért, akkor neki, a mûvésznek és persze a galériának is elemi érdeke, hogy annak a bizonyos mûnek az értéke legalább ezen a szinten maradjon a jövőben is. A galériák nem élnének meg, ha nem léteznének mûgyûjtők. Ahogy a múzeumok sem. A múzeumok igazgatótanácsában pedig szintén mûgyûjtők ülnek.
Barabási Albert-László
-
A mûvészvilág egy parányi sziget, amelynek tagjai maguk határozzák meg az értékeiket. Lehet, hogy egy piszoár nem más, mint egy mosdóhigiéniai termék, de ha egy galériában állítjuk ki, címet adunk neki, és ellátjuk a mûvész kézjegyével pontosan úgy, ahogyan az ünnepelt mûtárgyakat, a legközönségesebb használati tárgy is kivételes jelentés hordozójává válhat. Tehát amikor megállapítjuk valaminek az értékét, egyértelmûen a kontextus számít.
Barabási Albert-László
-
A mûvészet az utóbbi évtizedekben igen gyakran iparrá vált, és a "mûvészi érték" fogalma egyre elválaszthatatlanabb lett a "kereskedelmi érték" fogalmától. És éppen az új (kortárs) mûvek tekintetében a marketing szerepe igen sokszor - az "eladhatóság" kritériuma alapján - olyan mûveket állít középpontba, amelyeknek mûvészi értékük alapján nem biztos, hogy ott lenne a helyük.
-
A mûvészet értékeit nem lehet előre racionálisan megtervezni, mint a mérnöki konstrukció esetében. Éppen a jó, a szép keresése és meghatározása folyamatában válik a társadalom fontos kommunikációs tervévé, ahol egy-egy nemzedék keresi és találja meg identitását, az élete értelmét. A mûvészettel az ember megélheti azt a vágyát, hogy a valóság mellett új világot teremtsen, de alkotásai nem taszítják káoszba a társadalmat.
Csányi Vilmos
-
Kurátorok, történészek, galériatulajdonosok, mûkereskedők, ügynökök, aukciósházak és mûgyûjtők láthatatlan hálózata, amely meghatározza, hogy mely mûtárgyak kerülnek kiállításra a múzeumokban, illetve hogy mekkora összeget vagyunk hajlandók kifizetni az egyes mûvekért. Ezek a hálózatok ráadásul nem pusztán azt jelölik ki, hogy mi lógjon a múzeumok falain, de azt a parancsot is tőlük kapjuk, hogy mely mûvekért álljuk sorba, csak hogy láthassuk őket.
Barabási Albert-László
-
Egy mûalkotás értékét az általa keltett vágy mértéke, vagyis az szabja meg, hogy ki akarja birtokolni és mennyire.
-
A festmény nem olyan, mint a lemez vagy a könyv, a festőmûvész nem a legnagyobb eladott példányszámból szerzi a vagyonát. Sőt épp az ellenkezője történik, és erre épül az egész rendszer. Egy festmény akkor ér többet, ha a többi kevesebbet, vagy éppen semmit sem ér. Ha szabad a vásár, ha mûbírálók, iskolák, galériák versenyeznek egymással, elvileg minden a legnagyobb rendben zajlik.
Michel Bussi
-
A kritika és a közönség elvárásai nem azonosak, így különbözik az egyes könyvek piaci megítélése, végső soron a sorsa, különböznek a szerzői sorsok is. Okoz ez némi zavarodottságot. Azt csak növeli, hogy igen silány, mûvészi értékeket alig hordozó alkotások sokkal népszerûbbek, sikeresebbek értékes, maradandó mûveknél, ennek bosszantó anyagi vonatkozásaival.
Bodor Ádám