A mûvészetben nem szégyen a meztelenség. Vannak szobrok és festmények, a leghíresebbek a világon, mindenféle régi isteneket és istennőket ábrázolnak, és azok is meztelenek. Éppen azért festettek annyi istennőt a régi festők, mert az emberi test szépségét akarták ábrázolni, és akkor még csak így lehetett, de most már nem kell ürügyet keresniük.

Kapcsolódó idézetek

1. Szeretem a testeket, és olyan szépen akarom megfesteni, ahogyan csak tőlem telik. Érdekel, mit tudok kihozni egy figurából, hogy milyen jól tudom megcsinálni, hogy mennyire tudom megközelíteni a tökéletest. (...) Ugyanakkor a mûvész nagyon nagy élvezetet lelhet egy olyan alakban is, ami a kortárs mérce szerint esetleg tökéletlen. Boris Vallejo
2. Igazán szép nőket csak régi festményeken lehet látni. Az élet nem tud versenyezni a mûvészettel. Az élő asszonyok mindig valamivel nagyobbak vagy kisebbek, mindig néhány kilóval kövérebbek vagy soványabbak, mint kellene. Herczeg Ferenc
3. Azt mondják, egy tökéletes Isten teremtette az emberi testet, és aztán elítél annak a mutogatásáért. Az Isten szerelemére! (...) Ha a tabu programsor nem lenne belénk égetve, vállrándításra sem méltatná senki a meztelenséget. David Icke
4. Egy nő ad a külsejére, mert tudja, hogy az igazi arca nem az ápolatlan hajnali képe, hanem amikor kihozza belőle a legtöbbet. Amikor kifesti magát, kezd hasonlítani arra a "lepkére", aki benne él. (Nagy kultúrák szakrális szertartásaihoz a férfiak is kifestették magukat, hogy lássák az istenek: ilyenkor többek, mint akik. Van egy ünnepi ruhánk és egy ünnepi lelkünk is.) Így vagyunk, nemcsak magunkkal, de másokkal is. Müller Péter
5. A mûvészetben az ember számára eleve benne rejlik az isteni, üdvözítő paradicsomra való célzás, és már ennél az egyetlen dolognál fogva is magasan fölötte áll a mûvészet minden egyébnek. És ahányszorta magasabban áll az ünnepi nyugalom mindenféle földi zûrzavarnál, ahányszorta magasztosabb az alkotás a rombolásnál; ahányszorta az angyal pusztán fenséges lelkének makulátlan ártatlanságával fölötte áll a sátán mérhetetlen erejének és gőgös szenvedélyeinek; annyiszorta felülmúl a mûvészet magasztos alkotása mindent, de mindent a világon. Nyikolaj Vasziljevics Gogol
6. A mûvészet tulajdonképpen egyfajta öngyógyítás a boldogtalanság enyhítésére. Nem való mindenkinek, és ezzel nincs semmi baj. Ha valakinek megfelel az, ami van, csak ül, és nem alkot semmit. A mûvész viszont elégedetlen, így mindig csinál valamit: megszólal, fest, vagy csak keresztbe teszi a lábát, és felkiált: ez a mûvészet! Wahorn András
7. Mûvészetről akar beszélni? (...) Hazugság. Egy rakás szánalmas idegen, gyönyörûen fényképezve. De a gazdag (...) mûélvezők azt mondják, szép, mert annak akarják látni. Pedig akik a képeken vannak, szomorúak, de a képek szépen festik le a világot.
8. Talán ez az egyik legizgalmasabb dolog. Amikor egy ember levetkőzik előtted, nem durván a bőrét mutatva meg, hanem a lelkét: finoman kibújik a valamelyik rárakódott szerepéből. Ez az igazi meztelenség, az őszinteség.
9. A mûvészet nem a szépségről szól, hanem a különösségről. Az, hogy a mûvészet többnyire (de távolról sem mindig) szép dolgokat hoz létre, nem cél, hanem következmény. Ha sikerül megragadóan ábrázolni az egyediben az általánosat, azt hajlamosak vagyunk akkor is szépnek érzékelni, ha amúgy távolról sem szép maga a dolog, amit ábrázol. Van olyan mûvészinek tûnő alkotás is, ahol érezhető, hogy a szépség önmagában cél, és nem csak a különösség következménye - nos, az ilyet szokás giccsnek nevezni. Mérő László
10. Minden olyan portré, amit valódi érzéssel festettek, a mûvész portréja, és nem a modellé. A modell csak puszta körülmény, alkalom. Nem őt leplezi le a festő; inkább a festő az, aki a színes vásznon leleplezi önmagát. Oscar Wilde