A magány olyan, mint egy Árva harmatcsepp egy levélen. A kis szél is rezgeti, A levelet meglibbenti, Egyensúlyát, ó, elveszti, A földön porrá zúzódik.

Kapcsolódó idézetek

1. A magány olyan, mint a tenger hullámai: váratlanul átcsap rajtad, és elborít, de mire észreveszed, már el is tûnt, és ez ismétlődik újra és újra.
2. Most mint elkapott levél, Kit süvöltve hord a szél, Nyugtalan vagyok magamban, Örömemben, bánatomban, S lelkem vágy szárnyára kél. Vörösmarty Mihály
3. Dörög az ég, a szívem gyorsan ver. A vihar súlyos kézzel úgy visz mindent el, Ahogy az apró porszemet kósza nyári szél. Üres világod - látod, éppen ennyit ér! Vastag Csaba
4. Mint a villám tépte, magányos fenyő, Mint a vizét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő, Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér, Otthont, házat, hazát, nyugalmat már többé nem remél. Ismerős Arcok
5. Üres a fejem, a lelkem árva, Egy nehéz súly húz vissza a magányba, És hatalmába kerít engem a bánat, Teljesen felemészt az önsajnálat.
6. Hiányzol, mint levél a fának, Dideregnek a csupasz ágak. Hiányzol, mint a víz a halnak, Egy kis idő, és belehalnak.
7. Mint könnycsepp sivatagban, mely visszatért a porba, így múlnék el nélküled. Mint gyertya vad szélben, ahogy harcol a sötéttel, így múlnék el nélküled.
8. Az ember olyan, mint a falevél, az őszi szél kénye-kedve szerint viszi, ahová akarja. Ha a gyepre ejti, ott marad, ha meg a sárba dobja - ott ragad. Boleslaw Prus
9. Az élet olyan, mint a hárfa. (...) Akármit pöngetnek rajta, mindig szomoru. Rákosi Viktor
10. ...az élet olyan, mint a szél, és mint a szél, úgy száll tova. És elmegy innen máshova.