A magyar puszta az Isten szíve, a nemzet lelke, az ország közepe, a világ köldöke.

Kapcsolódó idézetek

1. Magyarország: mennyország! Életem édene: Legyen áldott földed Mindenik porszeme! Lisznyai Damó Kálmán
2. A természet az ország tükre. Gunnar Garfors
3. A költészet a lélek ünnepe. A szabadság végtelenje. Csoda és titok.
4. A költészet az emberiség lelki tápláléka.
5. Csodálattal tölt el engem a természet, Bár nem minden évszak vonzza lelkemet: Búra hangol a tél sívó pusztasága, Míg örömre gyújt a zengő kikelet; Ámde még a tél is, ha itthon borul rám, Idegen tavasznál kedvesebb nekem, Mert én a hazámat, szép Magyarországot, Az egész világnál jobban szeretem! Jakab Ödön
6. Tud szeretni a magyar szív igazán, S kit szeretne, ha téged nem, szent hazám? Érted élünk, égünk, lángolunk, Érted honfi szívvel áldozunk. Thaly Kálmán
7. Mély a tenger és végtelen... De mélyebb szeretetem, mely szülőhazámhoz fûz, és végtelenebb vágyódásom, mely a magyar földre és s magyar nép körébe hazavonz! Horthy Miklós
8. Boldog, kinek lelke forrás, kedélye friss hegyi patak s szíve tavaszi fakadás! Prohászka Ottokár
9. Szívünknek mégis a béke, a nyugalom, és a jól mûvelt föld a legkedvesebb.
10. Tudjátok-e, mi a haza? Erdő, mező, berek, liget, A mormoló habok közül Ránk mosolygó tündérsziget, Kárpátoknak büszke bérce. A Tisza és Duna tája, Minden kicsi rögöcske. Árpád vére hullott rája. - Bárhová visz szerencsétek, Ezt a hazát szeressétek! Pósa Lajos