Ugrás a tartalomra
A mai orvoslás során hozott döntések jó része is valakinek az értékrendszerén alapul, ezért ügyeljen rá, hogy az ön véleményét és meggyőződését is tiszteletben tartsák. Nagyon ritka az, hogy csak egyetlen "helyes" kezelési döntés van egy betegség adott stádiumában. Az ön számára helyes döntés az lesz, amelyhez az orvosával együtt jutnak el.
Kapcsolódó idézetek
-
A korszerû orvoslás végre kezd eltávolodni "a doktor úgyis jobban tudja" paternalista döntéshozatali módszerétől, amelyben az egészségügyi szolgáltatók hozták meg a fő döntéseket a pácienseik helyett. A döntéshozatal e módszere lassacskán átadja a helyét az úgynevezett "informált választás"-nak vagy "közös döntéshozatal"-nak, ahol a végső döntést a páciens hozza meg céljai, értékrendje és kockázattûrése alapján.
David B. Agus
-
A páciens szervezete mindig saját magát gyógyítja meg. Az orvos csak segíti abban, hogy erőit a kellő mederbe terelje, és néha eltávolítja belőle azt, ami felesleges, káros, elhalt. A gyógyulás útját az orvos és a beteg mindig kéz a kézben teszi meg, de a legfőbb, a döntő lépés mindig a páciensen múlik, az életigenlésén, a szervezete tartalékain.
Guzel Jahina
-
A döntések nem tudnak jók vagy rosszak lenni. A lényeg, hogy tudjál valahogy dönteni, ami akkor éppen a te élethelyzetednek komfortos, vagy te magadnak azt tudod mondani, hogy egy ilyen bitangos helyzetben viszonylag jól döntesz.
Wolf Kati
-
Azt várjuk az orvostudománytól, hogy egy rendezett, kiszámítható, tudományos elmélet és gyakorlat szerint mûködjön. De nem mindig az. Az orvoslás olyan vállalkozás, melyben az állandóan változó ismeretek, a bizonytalan információk és a gyarló emberek döntései is jelen vannak.
Atul Gawande
-
Orvosként sokan azt gondoljuk, hogy betegeink nem hajlandók komoly változtatásra és felelősségvállalásra az egészségük érdekében... és igen, ez gyakran igaz. De az a beteg döntése, hogy neki mi mennyit ér, és hogy szeretne-e inkább betegen, rövidebb ideig, de húsevő szokással élni, vagy ad magának egy esélyt a gyógyulásra. A mi feladatunk a tanulás és a tájékoztatás.
Iller Barbara
-
Önök szívesen élnének lélegeztetőgépen, ha úgy tovább élhetnének? Mit tartanak a legfontosabbnak: az idő mennyiségét, vagy inkább a minőségét? Mindkét döntés komoly és bátor, de mindig magunknak kell döntenünk. Ez igaz életünk végén és bármikor, amikor orvosi kezelésre kerül a sor. Aki babát vár, akar-e genetikai szûrést? Jó-e térdprotézist kérni, vagy sem? Otthonában vagy klinikán történjen-e a dialízis? A válasz: attól függ. Melyik gyógymód segíti elő, hogy úgy éljen, ahogy szeretne? Remélem, eszükbe fog jutni a kérdés legközelebb, amikor dönteni kell az orvosi rendelőben. Ne felejtsék el, hogy mindig van választás és mondhatnak nemet egy kezelésre, ha úgy ítélik, hogy nem jó önöknek.
-
Manapság gyakran gondolják úgy a betegek, hogy önállóak, maguk is tudnak dönteni. De ez tényleg így van? (...) Nincs semmilyen információ arról, hova forduljanak a betegek; a kórházak és a legjobb orvosok ranglistája pedig butaság. Az orvosoknak segíteniük kellene a betegeknek, hogy megtalálják az utat a megfelelő szakemberhez, de ez csak akkor lehetséges, ha bizalmi kapcsolat alakul ki közöttük.
-
Mindennap újra és újra át kell gondolnunk, van-e értelme annak, amit teszünk. A jó orvos nemcsak azt tudja, hogy mikor kell elkezdeni a kezelést, hanem azt is, mikor és hogyan hagyja azt abba. (...) Néha az is jó választás lehet, ha nem teszünk semmit.
-
Küzdeni kell az ellen, hogy a beteget csupán egy beteg mellnek, májnak vagy vesének nézzék, s nem elsősorban gondolkodó embernek, aki tud és akar dönteni a sorsáról. Ha valamit elhallgatnak előlem, akkor nem adják meg az esélyt arra, hogy jól döntsek. A döntés persze nemcsak lehetőség, hanem felelősség is, de ezt senki sem háríthatja át másra.
Hernádi Judit
-
Az orvosok (...) ezt a belső csatát vívják. Van, amikor félre kell tenni a beteg iránti együttérzésünket, és csak orvosi tények mentén haladhatunk a diagnózis fölállításához vagy a kezelés előírásához. Máskor óriási jótétemény, ha érzelmi kapocs jön létre a beteggel, de gyakori, hogy nehéz az egyik részt kikapcsolni a megfelelő időben.