Küzdeni kell az ellen, hogy a beteget csupán egy beteg mellnek, májnak vagy vesének nézzék, s nem elsősorban gondolkodó embernek, aki tud és akar dönteni a sorsáról. Ha valamit elhallgatnak előlem, akkor nem adják meg az esélyt arra, hogy jól döntsek. A döntés persze nemcsak lehetőség, hanem felelősség is, de ezt senki sem háríthatja át másra.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindenkinek látnia kell, ha valami szörnyûség történik. Ha beteg az ember, azért, hogy megbizonyosodjék, vannak rosszabb helyzetben is nála, ha pedig egészséges, akkor azért, hogy érezze az erőt magában, és jólesően ismételgesse, velem ilyen nem történhet meg. Sheenard Anthony
2. A fájdalomnak, valami nagyon is fontos szerepe van a maga életében. Lehet, hogy valamit megold maga helyett. Ez a betegség előnye. (...) Gyakran előfordul, hogy valamit nem akarunk megtenni. Ilyenkor nincs elég erőnk felvállalni a döntésünket. Sőt, gyakran nem is tudjuk, hogy nem akarjuk megtenni. Ilyenkor a betegség segít nekünk. Megbetegszünk és nem kell megtennünk azt, amit nem akarunk. És ami fontosabb, hogy a felelősség terhét is leveszi a vállunkról. Nem kell felvállalni a döntésünket.
3. Orvosként sokan azt gondoljuk, hogy betegeink nem hajlandók komoly változtatásra és felelősségvállalásra az egészségük érdekében... és igen, ez gyakran igaz. De az a beteg döntése, hogy neki mi mennyit ér, és hogy szeretne-e inkább betegen, rövidebb ideig, de húsevő szokással élni, vagy ad magának egy esélyt a gyógyulásra. A mi feladatunk a tanulás és a tájékoztatás. Iller Barbara
4. Minden döntés nehéz: a nagyobbak életveszélyesek. Érthető hát, hogy ide-oda kapkodunk tanácsért, marasztaló vagy külső indíttatásért. Tanácsot kérünk, segítséget várunk. De ilyen egyszerû segítség nem létezik. (...) Jó lenne másra hárítani a felelősséget, szétosztani a terhet, melyet jövőnk bizonytalansága mér ránk. Próbára tenni a kételyeket, amelyeket a választás kérdőjele kényszerít ki belőlünk. De a választás terhét nem lehet feldarabolni: jog és kockázat a mi vállunkat nyomja, és ami jön, azt is nekünk kell viselni.
5. A legtöbben ítélkeznek afelett, aki másképp gondolja a létezést, világot, nőiséget. Egy dolgot kéne szem előtt tartani: élni és élni hagyni.
6. Ítélkezni sokkal könnyebb. Azt gondolni, hogy a jó az egyik oldalon van, a rossz meg a másikon. Pedig nem. Nem így van. Tudja (...), a rosszat néha... néha nehéz felismerni... Valaki eldönt valamit, a többiek úgy gondolják, hogy jó a döntése, vagy legalábbis nem nagyon rossz, és követik. Kezdetben esetleg van, aki ellenáll, aki szól, hogy nem lesz ez jó, nem így kellene csinálni, de aztán neki is be kell állnia a sorba. Tullio Avoledo
7. Aki akar élni, aki akar harcolni a túlélésért, az higgyen abban, hogy a betegség nemcsak a kórokozóktól függ, hanem tőle is. Ha mindent megteszünk azért életmódunkkal jó lelki és testi állapotban, hogy élhessünk addig, amíg a lehetőségeink megengedik, annak sokkal jobb az esélye, mint aki feladja. Czeizel Endre
8. A betegség lehetőség. Lehetőség arra, hogy változzunk, jobb emberré váljunk. Együtt érző, irgalmas, szerető szívvel forduljunk önmagunk és embertársaink felé.
9. A direkt tanácsadás nem hat, mert az valaki másnak a megoldása, nem a tied. Nem küzdötted meg, nem kapcsolódik hozzá a felelősséged. Az utasítás sem hat, mert az ellenállást szül és az autonómiától foszt meg. Semmi sem segít úgy egy emberen, mint az értő meghallgatás. Az, hogy figyelnek rá. Pusztán ettől olyan ereje támadhat, hogy megteszi, amit tennie kell. Sokkal több jót teszünk tehát egy emberrel, ha beszélni hagyjuk, mint ha helyette gondolkodunk. Ha kérdezni tudunk, és jól, az előreviszi. Ha reflektálunk a gondolataira, akkor rálát magára kívülről is. De nem szólhatunk bele, nem ítélkezhetünk. Tisza Kata
10. Rajtam áll, mivel töltöm az időmet, kivel lépek kapcsolatba, kivel osztom meg a testem, az életem, a pénzem, az energiám. Kiválaszthatom, mit eszem, olvasok, tanulok. Eldönthetem, hogyan reagálok a kedvezőtlen életkörülményeimre - rajtam áll, hogy átoknak vagy lehetőségnek tekintem-e őket (és azon alkalmakkor, amikor túlságosan tele vagyok önsajnálattal, és nem tudom lelkesen nézni a dolgokat, még mindig megpróbálhatom megváltoztatni a szemléletmódomat). Megválogathatom a szavaimat és azt, hogy milyen hangnemben beszélek másokkal. És legfőképpen megválogathatom a gondolataimat. Elizabeth M. Gilbert