A mély szomorúság emberei elárulják magukat, amikor boldogok: úgy ragadják meg a boldogságot, mintha elnyomni és elfojtani szeretnék, féltékenységből.

Kapcsolódó idézetek

1. A féltékenység mélyén mindig kisebbrendûségi érzés húzódik meg: másokkal összehasonlítva csak alulmaradhatok. "Nem lehet semmiféle örömöd rajtam kívül!" - ezt próbálja rákényszeríteni a másikra. Akit pedig rabságban tartanak, azt folyamatosan megalázzák. Popper Péter
2. Némely emberek mások iránti gyûlöletből szívesen eltûrik a szenvedést, csak lássák, hogy azok szerencsétlenül járnak. Aiszóposz
3. Nem elég, hogy nem tudjuk egymást boldoggá tenni, raboljuk el még azt az örömöt is, amelyet időnként minden szív meg tud még szerezni magának? Mutasson nekem embert, akinek rossz a kedve, és mégis olyan tisztességes, hogy elrejti, egymaga hordozza, és nem rombolja szét maga körül az örömöt! Vagy nem bosszankodás-e inkább a rosszkedv a saját méltatlan voltunkon, nemtetszés saját magunkkal szemben, egybekapcsolva mindig némi irigységgel, amelyet viszont valami ostoba hiúság uszít föl? Látunk boldog embereket, akiket nem mi tettünk boldoggá, és ez elviselhetetlen. Johann Wolfgang von Goethe
4. Egyesek érzelmességgel és jótékonysággal igyekeznek elhallgattatni lelkiismeretfurdalásukat, mások pedig azzal, hogy gonoszságukban gyönyörködnek, mint az előbbiek jóságukban. Szerb Antal
5. Még ha nagyon akarod is, nem tehetsz mindig mindenkit boldoggá. Az emberek amúgy sem szeretik kimutatni, hogy bármitől is boldogok lennének, pláne nem úgy, hogy közben elismerik a másikat. Szeretik, ha találnak benned valamit, amin felhúzzák magukat, olyan dolgokat, amik szerintük az ö dolgaikhoz képest alantasak, és ettől (ideiglenesen) jobban érzik magukat.
6. Szörnyû dolog a féltékenység. (...) Ha az ember gyalázatosan érzi magát, irigyli mások boldogságát. Graham Greene
7. A követelőző, kritikus és dühös emberek általában mélységes magánytól szenvednek. (...) Aki így viselkedik, az vágyik arra, hogy meglássák, ugyanakkor retteg is attól, hogy meglátják.
8. A képmutatók, hazugok, hízelkedők a lelkük mélyén mindig arra vágynak, hogy kimondhassák, amit valójában éreznek-gondolnak. Sokan leélik úgy az életüket, hogy erre nem adatik lehetőségük, de főként merszük; mérgező elfojtás közepette múlnak éveik. Vavyan Fable
9. Az emberek meglepően erős hajlandóságot mutatnak önmaguk becsapására. Általá­ban túlbecsülik az erősségeiket, és alábecsülik a hiányosságaikat. Arra koncentrál­nak, hogyan tarthatják fenn a jó kapcsolatot másokkal, arról viszont elfeledkeznek, hogy magukkal is jól kellene bánniuk.
10. A féltékenységet el kell titkolni. Különösen a férfinak, mert a féltékeny férfi szánalmat kelt a nőben. A nő pedig titkolja el azért, mert nevetségessé válik. Csáth Géza