A mesés pillanatokból álló élet akkor is mesés, ha nem emlékszünk rá. Ne úgy tekints az élményekre, mint befizetésekre, amelyeket az emlékezés számlájára kell befizetni! Mert ez a számlát, legkésőbb halálod napján, úgyis zárolják.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyetlen pillanatra se gondold azt, hogy mintegy varázsütésre részedről lezárul az ügy. Mert nem így lesz. Az emberek mindig azt mondják, alig várják, hogy ennek vagy annak vége legyen. De igazából nem így van. Nem törölheted ki az emlékezetedet. Ez örökre veled marad.
2. A gyász (...) megköveteli a maga idejét. Ha tagadjuk, vagy mielőbb szabadulni szeretnénk, előbb vagy utóbb benyújtja a számlát.
3. Történnek dolgok az ember életében, melyekre jobb volna nem emlékezni. Jobb volna, de emlékezni kell. Emlékezni azért, hogy soha ne történhessen még egyszer, és emlékezni, hogy megtörténhetett.
4. Nem azt kérem, hogy örülj annak, hogy el kell mennem. Én csak arra kérlek, hogy lapozz egyet, olvass tovább, és kezdj el egy új mesét. És ha valaki megkérdi tőled, hogy ki voltam, akkor te elmeséled neki életem csodálatos történetét, és a végén csak annyit mondj: meghalt.
5. Hamarosan rájössz, hogy ami benned fáj, (...) csupán emlékezés. És mert emlékezés, nem is fáj talán. Mert szép az, hogy mindez volt, és úgy volt, ahogyan emlékezel rá. Jó, hogy van mire emlékezz, ami szép. Wass Albert
6. Van egy olyan pillanat, amikor az egész életed már csak emlék. Még nem múlt el, de már nincsen. És ha majd elmúlsz, mennyire csodálkozol majd, hogy hiszen meghaltál már, hiszen ez megtörtént veled már, ez az utolsó, ez a végső pillanat, megvolt már. Darvasi László
7. A múlt eseményei az emlékeinkben továbbélnek. Némelyikük olyan fájdalmas, hogy nem akarjuk újra átélni őket. Az emlékeinkre viszont ajándékként is tekinthetünk. Olyasmi, melyet felbonthatunk újra és újra, hogy felidézzük a boldog pillanatainkat. És olykor, az adott pillanatban emlékké alakulhat egy esemény, mert olyan igaz, oly tiszta és jelentős, hogy örökké az emlékezetedbe szeretnéd zárni.
8. Mindig mindenki megfizet a bûneiért. Csak valakinek a halálakor nyújtják be a számlát, és van, akinek még életében. De ahogy a bûneink, a jótetteink sem merülnek feledésbe, csak azokra kevesebben emlékeznek.
9. Az ember csak akkor jön rá, hogy egész élete emlékekből áll, amikor elkezdi elveszteni az emlékeit, akárha pillanatokra is. Emlékek nélkül nem élet az élet. (...) Az emlékezetünk fûzi össze a bennünk meglevő dolgokat, emlékezetünk határozza meg az értelmünket, a cselekedeteinket, az érzelmeinket. Emlékezet nélkül nem létezünk. Luis Bunuel
10. Az életben vannak meghatározó pillanatok, amikor az ember sok mindent megtud önmagáról. Ez a tudás a tapasztalat-betétszámlára kerül, és később, szükség esetén kiveheti onnan a félretett "összeget". Jeffrey Archer