A mindennapi kenyeret A minden esti nyughelyet. Nyáron a nyájas kék eget, Télen a tûzhely meleget. Vizek jótevő hûvösét, Tisztaság tisztes köntösét. A harcban már kíméletet, s hogy elbírjam az életet.

Kapcsolódó idézetek

1. Mint ahogy a jó gazdasszony minden reggel megállapítja, hogy mit főz s mit végez a ház körül: nekünk is még fölkelés előtt elő kell készítenünk a boldogságunkhoz szükséges mindennapi kenyeret. Ez a kenyér a jó egészség lisztjéből, a becsületesség kristálytiszta vizéből áll, de a költészet savát is hozzá kell még adni. Paolo Mantegazza
2. Legyek a kendő, mely könnyet töröl, Legyek a csend, mely mindig enyhet ad. A kéz legyek, mely váltig simogat, Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. Reményik Sándor
3. Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tûzhelyet kívánok. Hívó lámpafényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet és kevés embert. De az aztán Ember legyen! Fekete István
4. Õ nekem a napkelte melege egy téli éjszaka végtelen hidege után. Mosoly a fájdalmas arcon. Õszinteség a hazug világban. Egészség és ép elme az őrült zûrzavarban.
5. Szerelmed lelkem kenyere. Eledel, mely testemben megelevenedve megszentel, s egyre szebb leszek, mert bennem lehetsz, s Benned lehetek. Simon András
6. Téged látlak az egeknek Magas, tiszta kékjében; Téged látlak a vizeknek Folydogáló tükrében, Nappal a nap aranyának Ragyogó láng-fényében; Éjjel a hold világának Reszkető ezüstjében. Minden időperczenetben, Mindennémû szegeletben Üldözőm vagy szünetlen - Hagy békét, óh kegyetlen! Kisfaludy Sándor
7. Könyörgök Hozzád, segíts hûségeddel, mindennapi mosolyod add meg nékem. Gyengéd karod fejem alól ne vedd el, engedj minden napon Tebenned élnem. Lakatos István (költő)
8. Az élet mindennapi ridegségébe meleget, a háborgó kedélybe nyugalmat, a kebel keserûségére gyógyirt ki nyújt ne­künk? Mindig a gyöngéd női kéz.
9. Az isten nap, éj, tél, nyár, háború, béke, elteltség, éhség. És változik, miként a tûz, amikor elvegyül füstölőkkel, nevet kap aszerint, hogy melyik minek érzik. Hérakleitosz
10. Legyen a nyárnak minden perce a szerelemé, Érzem, egymás tüzében hogy foszlunk semmivé, Mert égni és szeretni akar, aki él, Majd szomorkodhatunk szépen, ha eljön a tél. Ákos