A mobilkészülékek megjelenése előtt mindig azt mondtuk, hogy "rögtön visszajövök", amikor internetes kapcsolatban (online) voltunk. Ezt már nem mondjuk többé. Már nem hagyjuk el az internetet. Rajta élünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Előbb-utóbb (...) mind ott leszünk. A neten. Szerintem. Ha belegondolsz, már úgyis abba az irányba megy minden. Már úgyis (...) állandóan a telefonunkkal gondolkodunk és látunk.
2. Csöng a telefonod. Ping! Sms-t kaptál. Píng! Új e-mailed érkezett. Rögtön elvonja a figyelmed. Vajon ki írta, és mi van benne? Fölveszed a telefont, és amikor véget ért a beszélgetés, megnyitod az üzenetet is. És akkor már körülnézel a Facebookon és az Instán is. Tudod, hányszor pillantasz a telefonodra, és hányszor csekkolod a közösségi médiát? Régen ledőltél a kanapéra a kezedben egy könyvvel, és várva várt levelek hullottak a lábtörlődre. Felhívtál valakit, kicsöngött a lakásán, és reménykedtél benne, hogy felveszi. Most információáradatban élünk. A telefonunkon keresztül napi 24 órában rá vagyunk kötve az internetre. Sokkal több információ jut el hozzánk, mint mondjuk tizenöt évvel ezelőtt. Még a semmittevés sem megy, ha a közelben van az okostelefon. Folyamatos a kényszer, hogy megnézzük, miről maradtunk le.
3. Az "itt és most" ittje kezdi elveszíteni a jelentését. Még mindig a "most"-ban élünk, de már nem az "itt"-ben, legalábbis már nem magától értetődő természetességgel. A világ másik felén vagy tőlünk néhány utcányira élő emberekkel csetelünk, a fizikai távolság nem számít. Jannah Loontjens
4. Mindig is így volt. Egyik pillanatban még itt vagyunk, a másikban már nem, és nem az a lényege az egésznek, hogy mennyi ideig vagyunk itt, hanem hogy miképpen töltjük ki ezt az időt.
5. A személytelen rendszerek világában élünk; nem kell a jelenlétünket ráhelyezni egy pénzkiadó automatára, hogy hozzájussunk a pénzünkhöz; nem kell az akaratunkkal nyomást gyakorolni a mobiltelefonjainkra azért, hogy mûködjenek. A mi körülményeink között senkinek nincs szüksége a jelenlétét bizonygatnia, hogy egyik napról a másikra jusson. És mivel nincs szükség rá, a jelenlétnek ez az érzéke lassan elhalványul, vagy elvész, vagy elfelejtődik - egyszerûbb engedni a rendszereknek, vegyék át az uralmat. Amitav Ghosh
6. Ki nem állhatom az olyan eszközöket, amelyek lehetővé teszik másoknak, hogy bárhol, bármikor elérjenek. Mi jó származik ebből? Állandó kapcsolat. Összeköttetés a külvilággal. Mit veszít vele az ember? A nyugalmát. A függetlenségét. Árni Thórarinsson
7. Külső memória formájában mindnyájan magunknál hordunk egy memóriát: a mobiltelefonunkban és a komputerünkben. Többé nem szükséges megjegyeznünk a dolgokat. A tudás már nem az az olvasással, újraolvasással, összpontosítással és gyakorlással elsajátítandó dolog, mint régen, hanem eleve rendelkezésre áll. Lehetsz tudatlan, hiányozhat belőled minden érdeklődés, és mégis az ismeretek végtelen tárházával rendelkezhetsz. Az internet nem tesz különbséget ember és ember közt, csak legyen hozzáférése. Jannah Loontjens
8. Megváltozott a világ. Most minden más, mint azelőtt volt. És ez így is marad, soha többé nem térünk vissza oda, ahonnan elindulunk. Agatha Christie
9. Az ember lassan már nincs is jelen a saját életében. Bármit csinálunk inkább, csak hogy elûzzük a csendet, és mindig az az új dolog éltet minket, amibe éppen belefogunk. Sms-ezünk, zenét hallgatunk, bekapcsoljuk a rádiót, vagy csak hagyjuk elkalandozni a gondolatainkat, ahelyett hogy megfékeznénk őket, és kizárnánk a világot egy pillanatra.
10. Lehet, hogy elcsépelt kijelentés, de igaz: a múlt már nem él, a jövő még nem létezik, csak a ma van! És ha most nem cselekszünk, akkor holnap talán már késő lesz. Bármikor véget érhet az élet, ezért aztán most kell élni, most kell megtenni azt, amit akarunk. És nem csak beszélni róla.