A személytelen rendszerek világában élünk; nem kell a jelenlétünket ráhelyezni egy pénzkiadó automatára, hogy hozzájussunk a pénzünkhöz; nem kell az akaratunkkal nyomást gyakorolni a mobiltelefonjainkra azért, hogy mûködjenek. A mi körülményeink között senkinek nincs szüksége a jelenlétét bizonygatnia, hogy egyik napról a másikra jusson. És mivel nincs szükség rá, a jelenlétnek ez az érzéke lassan elhalványul, vagy elvész, vagy elfelejtődik - egyszerûbb engedni a rendszereknek, vegyék át az uralmat.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember lassan már nincs is jelen a saját életében. Bármit csinálunk inkább, csak hogy elûzzük a csendet, és mindig az az új dolog éltet minket, amibe éppen belefogunk. Sms-ezünk, zenét hallgatunk, bekapcsoljuk a rádiót, vagy csak hagyjuk elkalandozni a gondolatainkat, ahelyett hogy megfékeznénk őket, és kizárnánk a világot egy pillanatra.
2. Modern világban élünk, teljesen normálisnak számít, hogy az emberek a szobájuk magányában élnek társas életet egymással. Előkerülnek a gépek, a tabletek, a telefonok, és az apró kamerákon át feltûnik a rengeteg pixeles arc. A legtöbben még ezt sem igénylik, hanem oda-vissza pötyögve képesek megoldani a világ problémáit úgy, hogy ki sem lépnek a lakásukból. Dombóvári István
3. Olyan világban élünk, amelyben a legjobbak érvényesülnek. Anélkül, hogy ilyen önző értékrendszert állítanánk fel, szükség van arra, hogy a legjobbat követeljük meg magunktól, abból a célból, hogy másokon segítsünk.
4. Ha az emberek helyben meg tudják termelni a saját javaikat, a társadalmat hatalmas kiadásoktól kímélik meg, amelyek igen gyakran messze nem állnak arányban a megtérüléssel. Amennyiben sikerül megvalósítanunk, hogy nagy számban éljenek közöttünk egyszerû és önfenntartó emberek, megszabadulhatunk egy jobbára idegesítő és pazarló eljárás nyûgétől. Ha úgy fogjuk fel ezt, mint a reform általános vázlatát, akkor nagyon is igaznak tûnik, hogy a társadalom jelentős területein elterjedő egyszerûbb életmód többé-kevésbé marginálissá tehetné a gépek használatát, és ez talán annak a kivételes embernek is jól jönne, aki tényleg beleadja a lelkét a gépekbe. Gilbert Keith Chesterton
5. Kialakult az ember nélküli tulajdonságok világa, élményeké, melyeknek épp az átélőjük hiányzik, és csaknem úgy fest a dolog, mintha ideális esetben az ember személyesen nem is élne át többé magánjellegûen semmit. Robert Musil
6. A világhelyzet odáig jutott, hogy a legmegindítóbb szavak sem jelentenek már semmit. Úgy tûnik, most sokkal inkább az a fontos, hogy mindegyikünk biztos legyen a maga beállítottságában. Az egyes ember azonban, aki úgy véli, messzire hallik a hangja, csak azt teszi valószínûvé, hogy azok közé tartozik, akik szintén mondtak valamit, hogy bebizonyítsák maguknak, tettek valamit, miközben valójában semmit sem tettek. Túlságosan olcsók lettek a szavak. A létezés nehezebb, s ezért szívesen helyettesítik szavakkal. Carl Gustav Jung
7. Nekem nem kell pénz, pontosabban: nem a pénz kell, de nem is a hatalom; csak az kell, amit hatalommal szerzünk, és amit hatalom nélkül lehetetlenség megszerezni: az erő magányos, biztos tudata! Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
8. A rendszerezett élet több annál, mint hogy kevesebb tárggyal vesszük körbe magunkat, kevesebb holmira költünk és a meglévő tárgyainkat rendszerezzük, kategorizáljuk. Az igazán rendszerezetten élők pontosan megtervezik, mire költenek, és mire fordítják energiájukat és idejüket. Nem fogadják el automatikusan a meghívásokat, a feladatokat és kötelezettségeket. Tudatos döntéseket kell hoznunk azért, hogy az életünk kevésbé hajszolt és kevésbé túlterhelt legyen. Ehhez pedig muszáj megszerveznünk a kötelezettségeinket és teendőinket. El kell döntenünk, hogy mi fontos számunkra. Geralin Thomas
9. Még ha ártalmatlan szokásokról is van szó, miért kellene engedelmeskednünk a hasunknak, az ágyékunknak, vagy annak az elektronikus eszköznek, amely szinte élő szervként, fizikailag kapcsolódik hozzánk? A test nem uralkodhat fölöttünk. És a szokások sem. Nekünk kell uralkodnunk. Ryan Holiday
10. Létezésünk ideje, bármennyit is aggodalmaskodunk miatta, ajándék: mindenféle ellentételezés nélkül kapjuk, mégpedig anélkül, hogy bárki bármit is kérne érte cserébe. Hosszától függetlenül olyan örökség ez, amely feltétel nélkül lett ránk bízva. Mindannyian felpanaszoljuk az idő múlását, és szorongunk a gondolattól, hogy létezésünk túl hamar véget érhet. De mindeközben elfelejtjük: semmit sem kellett tennünk azért, hogy belépjünk az egymást követő nemzedékek idősorába. Guido Tonelli