A moziban az orani nőcske forró könnyeket hullat a főhős balsorsán. Férje könyörögve kéri, hagyja már abba. Zokogva-csukladozva mondja a feleség: "De hát miért ne használjam ki ezt a jó alkalmat?"

Kapcsolódó idézetek

1. A néző a vidám filmért megy be a moziba, tragédiának ott az élet. Bujtor István
2. Az emberek azért pityeregnek a moziban, mert abban a sötét teremben megérintik a varázslatok arany medencéjét, habár csak rövid ideig. Aztán kijönnek és újra szembesülnek a való világgal, amitől kissé szomorú lesz a szívük, de nem tudják az okát, miért.
3. Miért szeretjük a szomorú történeteket? Miért sírunk néha színházban, moziban? Mert élvezzük, hogy ami szép: elmúlik. Az élet nagy pillanataiban van valami megható, a legnagyobbakban pedig megrendítő. Ne fojtsd el magadban a szomorúságot, és ne szégyelld a könnyeidet, mert azok a legemberibbek bennünk. Müller Péter
4. Így szokott lenni a filmekben is: a legutolsó pillanatban, amikor a nő már éppen felszállna a repülőgépre, megjelenik az elkeseredett férfi, megragadja a nőt, megcsókolja, és nem engedi el, miközben a légitársaság alkalmazottai elnézően mosolyognak. Aztán jön a felirat: "Vége", és minden néző tudja, hogy azok ketten most már boldogan élnek, amíg meg nem halnak. "A filmek soha nem mesélik el, mi történik azután" - gondolta, hogy vigasztalja magát. Házasság (...), előkerül a férj szeretőjének első levele, botrány, a férj esküdözik, hogy soha többet, előkerül a második szerető levele, újabb botrány és fenyegetőzés, hogy elválik, de ezúttal a férj nem reagál olyan határozottan, csak annyit mond, hogy szereti. A harmadik szerelmes levél után a hallgatást választja, úgy tesz, mintha nem tudna róla, mert mi van, ha most azt mondja a férje, hogy már nem szereti, és elmehet? Nem, a filmek nem erről beszélnek. Véget érnek, mielőtt a valóság elkezdődne. Paulo Coelho
5. Forog a film, mi meg játszunk benne, de ugyanúgy, mintha máshogy lenne. Pörög az élet de maradj állva, mert a gyönyör az emberek legnagyobb álma.
6. Mindig jön egy pillanat, mikor már elege van az embernek a bezártságból, a munkából, a bátor helytállásból, és egy nő arcát vágyik látni, egy szeretettől átforrósodott szívet érezni maga mellett. Albert Camus
7. A heves szeretőnek, amint leterítik a csókok gyors nyilai, nyomban a pénze hull s elfolyik, szétesik. "Adj nekem, édesem, ha szeretsz, ezt, azt." S a bolond mit felel?: "Ó, szememfénye, megkapod, és ha még valami kell, csak szólj." Titus Maccius Plautus
8. Az ember, ha manapság sír, rendszerint akarata ellenére sír. Kibuggyan belőle a könny, minden szándéka ellenére, s arcán nem a megkönnyebbülés, hanem a vesztes önuralom görcse látszik: "Vissza akartam tartani, de nem sikerült, s most bőgök, mint egy hülye." Azért mondjuk, hogy "kiszökött" a könny a szemünkből, mert úgy kell megszöknie, mint fogolynak a sötétzárkából. Müller Péter
9. A nő a szerelemben csak sopánkodni és nyöszörögni tud! A férfi szenved, és egyik áldozatot a másik után hozza, a nő csak illegeti-billegeti a szoknyáját, és igyekszik minél szorosabban behálózni a szerelmes férfit. Anton Pavlovics Csehov
10. Nem értettem, miért csorog a szememből a könny, hiszen nincs bennem semmi szúró, gyötrő kín, inkább csak valami végtelen fáradtság, amihez hozzátartozik a sok sajgó fájás, tompa nyilallás. Hát akkor miért folyik a könnyem? Nem sírok, mert sírni csak akkor lehet, ha az ember hagyja, hogy sírjon. Szilvási Lajos