Ugrás a tartalomra
Így szokott lenni a filmekben is: a legutolsó pillanatban, amikor a nő már éppen felszállna a repülőgépre, megjelenik az elkeseredett férfi, megragadja a nőt, megcsókolja, és nem engedi el, miközben a légitársaság alkalmazottai elnézően mosolyognak. Aztán jön a felirat: "Vége", és minden néző tudja, hogy azok ketten most már boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
"A filmek soha nem mesélik el, mi történik azután" - gondolta, hogy vigasztalja magát. Házasság (...), előkerül a férj szeretőjének első levele, botrány, a férj esküdözik, hogy soha többet, előkerül a második szerető levele, újabb botrány és fenyegetőzés, hogy elválik, de ezúttal a férj nem reagál olyan határozottan, csak annyit mond, hogy szereti. A harmadik szerelmes levél után a hallgatást választja, úgy tesz, mintha nem tudna róla, mert mi van, ha most azt mondja a férje, hogy már nem szereti, és elmehet?
Nem, a filmek nem erről beszélnek. Véget érnek, mielőtt a valóság elkezdődne.
Kapcsolódó idézetek
-
Tisztára, mint a filmekben: a nagy találkozás, a kibékülés. A happy end. Csak az a gond, hogy a való életben nem zene és stáblista következik, hanem végig kell csinálni azt is, ami a nagy találkozás után jön. Meg kell birkózni a kimondott szavaink utóhatásával, a tetteink következményeivel. Mindazzal, ami miatt kis híján kárba veszett minden. És még mindig kárba veszhet. Ezért nézünk szívesen ilyen filmeket: mert a való életben semmi sem megy ilyen könnyen.
Emma Chase
-
A romantikus filmek happy enddel végződnek. Az életben csak a történet eleje boldog, a vége soha.
-
A regényekben minden lánynak egy szerelme van, senkire rá sem néz, és természetesen minden regényben, romantikus filmben a végén a hősnő ártatlanul, tárt karokkal repül a szívszerelme karjaiba. Ja, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
Papp Csilla
-
A romantikus filmek mind ott érnek véget, hogy a szerelmesek örök hûséget esküsznek egymásnak. A dalok, a versek, a könyvek döntő többsége is a szerelemről szól. És ez így van jól. De - ha közhely is - az élet mégiscsak ott kezdődik, ahol a romantikus filmek véget érnek. Hogy akarnék-e filmet nézni az életről? (...) Van nekem saját életem, minek nézném meg a tévében is?
Kormos Anett
-
Önöket rútságosan megtévesztik mind a mesék, mind a filmek! A történet egyáltalán nem ér véget az esküvőkor! Nem, nem! Az "...és boldogan éltek, míg meg nem haltak" formula csupán elmismásolása mindama tragikumnak, ami az ünnepélyes, csinnadrattás kézfogóra következik! Ugye milyen helyesek, szépek, tündöklőek a gyanútlan menyasszonyok? Haha! Ragyognak még egyet, utoljára! Mert aztán másnaptól kezdetét veszi a holtig tartó szívás! Az a pecsétes cetli, melyet a lakodalomkor kiállítanak arról, hogy bürokratice is egy pár vagy a szíved választottjával (figyelj, roppant árulkodó szófordulat: nem az eszed választottja, hanem a buta szívedé!) nos, ez a stempli egyszersmind az egekig érő szerelmedet is megpecsételi!
Vavyan Fable
-
Ha az ember filmet csinál - amíg benne él, olyan, mintha soha az életben mással már nem is törődne. Amikor kész van - akkor pedig menekülni szeretne tőle, előre, előre - valami egészen más, ismeretlen felé.
Passuth László
-
Minden film, minden regény azt sugallja, hogy várjunk az igazira… Van, hogy csak a cél lebeg a szemünk előtt, és nem vesszük észre a jeleket. Összetévesztjük az érdeklődést a közönnyel. A komolyat a komolytalannal. Persze az is előfordulhat, hogy nem jól végződik a dolog. Lehet, hogy egyedül maradsz… Nehéz lesz, de lassan rájössz, hol szúrtad el, és újrakezded. Megkönnyebbülsz, mert tudod, hogy valami jobb vár rád. És ez a történet is jól végződik, hiszen továbbléptél. Van még egy eset: ha a sorozatos visszautasítások, a hiába várt telefonok, a rosszul értelmezett jelek, a kínos helyzetek, a hatalmas káosz ellenére… soha, egyetlen percre sem adod fel a reményt.
-
A romantikus filmeket nézve az ember azt hiheti, hogy a gondok ott befejeződnek, amikor a szerelmesek végre egymásra találnak, és megtartják az esküvőt. Ezzel szemben, aki már elég ideje házas, az tudja, hogy a gondok csak itt kezdődnek.
-
Hogyan is kezdődik a szerelem? A filmekben olyan, mintha a színpadra zuhanna egy függöny. A valóságban azonban csendesen érkezik, kérlelhetetlenül, elkerülhetetlenül. A szerelem egy hívó parancsszó.
-
A szerelem nem győz le mindent, ahogy a filmek meg a regények sugallják. Mindig bonyodalmak támadnak, és ezek legyőzik a szerelmet.
Anna Todd