A nagy elmék egyik szerencsétlensége az, hogy elkerülhetetlenül megértenek mindent, a bûnt éppen úgy, mint az erényt.

Kapcsolódó idézetek

1. Az embereknek (...) az a szerencsétlenségük, hogy nem veszik észre önnön megváltozásukat, de ha egy perdöntő pillanatban próbára tétetnek, elárulják magukat. Szilvási Lajos
2. Mindent, de mindent visszakap az ember, elkerülhetetlenül, jót, rosszat ugyanúgy.
3. Minden őrült bölcsességnek gondolja a bolondságát, és a mások bölcsességét pedig bolondságnak. Müller Péter
4. Az, hogy az életben ennyi minden múlik a véletlenen, egyszerre rendjén való és végtelenül igazságtalan. Claire Keegan
5. A költészet végzetes is lehet, mert aki teljesen megérti, nem mindig élvezheti veszélytelenül, csak érző lelkek tudják méltóképpen értékelni, ám éppen az erősen érző lelkeknek csak módjával ajánlatos ízlelgetniük. Jane Austen
6. A bölcsességet mindig csak egy másik bölcsességi nívó ismerheti föl. Nincs is mit csodálkozni ezért, ha az emberszamarak nagy hordái még a legjobb szándékuk mellett sem tudják fölismerni és vezéreikül kikiáltani a valóban bölcseket.
7. Egyike az elme nagy ellentmondásainak: bármi, amit elérsz, idővel unalmassá válik, és bármi, amit nem érsz el, kívánatos marad. Osho
8. Tudod, fiú, az embernek mint főemlősnek az a szerencséje vagy az átka, hogy az élet bizonyos pillanatáig valahogy hihetetlennek érzi, hogy egyszer jogerősen meg kell halni, még őneki magának is. Szilvási Lajos
9. A jósággal és ártatlansággal az emberek nem tudnak mit kezdeni, s talán ez az élet egyik legnagyobb rejtélye; nem tudnak mihez fogni azokkal az erényekkel, melyeket a természet oly bőkezûen adományoz, melyeket szóban mindenki magasztal, s amelyek aztán csak arra jók, hogy növeljék a boldogtalanságot. Alberto Moravia
10. Az igazán okos emberek időnként nem értik meg, hogy nem mindenki tud velük lépést tartani.