Az embereknek (...) az a szerencsétlenségük, hogy nem veszik észre önnön megváltozásukat, de ha egy perdöntő pillanatban próbára tétetnek, elárulják magukat.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek néha teljesen megváltoznak, mire átküzdik magukat az életen, s végül egészen más ember lesz belőlük, mint aminek indultak. Sue Monk Kidd
2. Az ember egyszer elkezdi komolyan venni a sorsát... De akkor már késő rádöbbenni, hogy képtelen változtatni rajta. Szilvási Lajos
3. Mindenkiben van valami jó, ha adsz neki egy esélyt. (...) Az emberek néha csalódást okoznak, néha meglepnek. Addig nem ismered meg őket, amíg nem a szívükre figyelsz.
4. Az emberek nagy része azért szerencsétlen, mert nem magától, hanem másoktól kíván tökéletességet, és az emberi gyarlóságokat, magán kívül, senkinek sem bocsátja meg. Eötvös József
5. Az embereket akkor lehet átverni, ha át akarják veretni magukat.
6. Nagyon gyenge az ember (...). Nagyon esendő. Sokáig nem akarja beismerni a gyengeségét, de egyszer eljön a perc, amikor szembe kell néznie az igazsággal. Szilvási Lajos
7. Minden ember életében elérkezik egy pillanat. Valamiféle válság, amikor rádöbben, hogy amiben addig hitt, nem is volt igaz. Ez mindenkivel megtörténik, csak az a kérdés, hogy ez a tudás milyen változást hoz az illető életében. Legtöbb esetben ugyanis egyszerûen jó mélyre elássák magukban e tapasztalatot, mintha nem is létezne. Így öregszenek meg, ettől lesz ráncos az arcuk, görbül meg a hátuk, húzódik össze a szájuk és minden ambíciójuk. A tagadás súlya alatt. Az óriási nyomás következtében. De nem csak ez az egyetlen út áll az emberek előtt. A legbátrabb vagy legőrültebb dolog bárki számára nyitva áll: a változás lehetősége. Matt Haig
8. A legtöbb ember lassan változik. Olyanok, amilyenek, aztán egy idő után mások lesznek. De vannak, akik pontosan tudják, mikor változott meg az életük. (...) Vannak, akikben nem a jó indítja meg a változást. Történik velük valami, és attól a pillanatól kezdve minden, amire ránéznek, egészen másmilyennek tûnik, mint azelőtt.
9. Némely emberek olyan szerencsétlenek, hogy még akkor sem hisznek hasznosságukban, mikor jót cselekszenek másokkal. Aiszóposz
10. Az emberek meglepően erős hajlandóságot mutatnak önmaguk becsapására. Általá­ban túlbecsülik az erősségeiket, és alábecsülik a hiányosságaikat. Arra koncentrál­nak, hogyan tarthatják fenn a jó kapcsolatot másokkal, arról viszont elfeledkeznek, hogy magukkal is jól kellene bánniuk.