A napok (...) hosszúak ahhoz, hogy végigéljük őket, de annyira széttágulók, hogy egészen egymásba áradnak. Nevüket is elveszítik.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy élet nagyon is lehet egyszerre üres és rövid. Szánalmasan csordogálnak a napok, nem hagyván maguk után nyomokat, emlékeket; és aztán egyszer csak végük szakad. Michel Houellebecq
2. A napok (...) olykor elejétől végig hiányzásból állnak, a nem-életet éljük. Dasa Drndic
3. Minden nap hosszú a halálig és minden nap rövid, amit élünk.
4. Azt mondják, hogy (...) rövid az élet. De ahhoz képest, hogy nekünk milyen kevés idő jutott, túl hosszú.
5. Vannak napok, amelyekről nem lehet mit mondani. Ilyen az élet, a napok eltûnnek, elfelejtődnek, átrobognak a testen, és újabb időrétegeket hagynak maguk után.
6. Ha az ember utánapillant a napoknak, egybeolvadva látszanak, mint a sorban járó távolodó emberek. Pedig egyenkint külön-külön mentek el előttünk, és mindegyiknek megvolt a maga arca. Tormay Cécile
7. Az ember valahogy talál módot arra, hogy túlélje élete legborzalmasabb élményeit. Valahogy eltelnek a napok, egyik a másik után, és összetörve, elkeseredetten, de csak megyünk tovább. Telnek a napok, és mi csak sodródunk velük, néha megdöbbenve, hogy még mindig élünk. Michelle Richmond
8. A napok olyanok, mint az emberek: csak addig léteznek, amíg emlékszünk rájuk. Veres Attila
9. Az élet rövidnek tûnik (...), de vannak eszközök, melyek elviselhetetlenül hosszúvá tehetik. Moldova György
10. Vagyunk nagyon fent, és zuhanunk nagyon mélyre. Mindegyiket meg kell élni ahhoz, hogy egyben legyünk, érezzük, hogy fáj, érezzük, hogy jó nekünk. Balatoni József